RSS

Brueg(h)el – egy németalföldi család (tárlatvezetés)

08 dec

Tegnap a Szépművészeti Múzeum Baráti Köre nyílt napot tartott, így az érdeklődőknek lehetőségük volt közelebbről megismerkedni a Kör programjaival. Előzetes regisztrációval lehetett jelentkezni, és a férőhelyek függvényében fogadták a regisztráltakat, ami szerintem nagyon jó ötlet, hiszen így sokkal jobban meg lehet szervezni az egyes programokat. Mi egy Caravaggioról szóló előadásra és egy Brueghel tárlatvezetésre jelentkeztünk, a kettő közül a tárlatvezetésre kaptuk meg a visszaigazolást.

A tárlatvezetés zártkörű volt, ami annyit jelent, hogy mivel a Brueghel család festményei egy teremben vannak, néhány más festő képeivel együtt, akikre a család művészete hatással volt, azt a termet lezárták, és csak mi voltunk ott, akik a tárlatvezetésre jelentkeztünk. A szokásos tárlatvezetésekkel ellentétben, az ilyen jellegű zártkörű események sokkal jobban lehetőséget adnak arra, hogy az ember odafigyeljen a tárlatvezetőre. A Baráti Kör tagjai számára minden tárlatvezetés zártkörű, amit úgy oldanak meg, hogy zárás után kezdik, amikor a múzeumban már nem tartózkodik más, csak a tagok.
A tárlatvezetőnk Tátrai Júlia volt, aki majdnem húsz éve munkatársa a Szépművészetinek, művészeti tanácsadóként segédkezett különböző könyvek kiadásánál, a Magyar Tudományos Akadémia művészeti kutatási program díjnyertese, és a jövőre megrendezésre kerülő nagy Rembrandt kiállítás társkurátora.

 A Keresztelő Szent János prédikációja című festménnyel kezdődött a tárlatvezetés.

id. Pieter Brueghel: Keresztelő Szent János prédikációja, 1566

A képről megtudtuk, hogy a Batthyány család gyűjteményében volt, onnan került a Szépművészeti Múzeumhoz, de azt még kutatják, hogy a Batthyány család milyen módon jutott hozzá: vásárlással, direkt megrendeléssel, vagy ajándékozás révén. A festménynek tizenhat variációját ismerik, valószínűleg azért készült ilyen sok (nem lehet pontosan megállapítani, melyik készült a Brueghel műhelyben, és melyik nem), mert a téma nagyon népszerű volt abban az időszakban, és sok megrendelés volt rá. A téma népszerűsége abból adódik, hogy a korabeli politikai és társadalmi eseményekre lehet vonatkoztatni belőle. Abban az időben Spanyolország és Németalföld uralkodója II. Fülöp katolikus király volt, akinek intézkedései Németalföldön (ahol egyre inkább teret nyert a reformáció) ellenkezést váltottak ki a lakosságból. 1566-ban, éppen abban az évben, amikor a festmény készült, kiéleződik a konfliktus és elindul egy társadalmi-vallási mozgalom, ugyanis a spanyol intézkedések révén kiszorulnak a templomokból azok a hívők, akik kálvinistának, lutheránusnak vagy újrakeresztelőnek vallották magukat. A vallásgyakorlás az úgynevezett “bozótprédikációk” formájában történik, ugyanis ezek a hívők mezőkön vagy erdőkben gyűltek össze, hogy prédikációt hallgassanak. Feltehetően a Németalföld-szerte elterjedt mozgalom ihlette Brueghelt, hogy párhuzamot vonjon az evangéliumi idők és saját korának eseményei között.
Tátrai Júlia felhívta a figyelmünket arra, hogy a megjelenített figuráknál fel lehet ismerni, hogy melyik nép képviselői, mivel Brueghel nem csak németalföldi embereket festett erre a képre. Egyfelől abban az időben Németalföld központja, Antwerpen, nagy kereskedőváros volt, ahol sok országból való emberek fordultak meg, tehát a valós, korabeli viszonyokra utal. Másfelől az, hogy ilyen sok nemzetiség képviselteti magát a prédikáción, a vallás minden emberre kiterjedő hatalmát mutatja, a politikai események miatt pedig utalhat a reformáció határokat és akadályokat nem ismerő elterjedésére. A tárlatvezető kiemelte a különböző emberi érzelmek és tulajdonságok érzékletes ábrázolását, illetve a  félkörös, tájba kinyíló kompozíciót, mely nem emeli ki a címadó alakot, hanem a tömegre helyezi a hangsúlyt, néhány figurát jobban előtérbe helyezve. Egy nagyon jó elemzést a festményről itt lehet olvasni: Bruegel és a Batthyányak.

 A következő festmény id. Pieter Brueghel legidősebb fiának, ifj. Pieter Brueghel Keresztrefeszítés című alkotása.

Ifj. Pieter Brueghel: Keresztrefeszítés, 1617

Tátrai Júlia erről a festményről elmondta, hogy bár egyértelműen látszik rajta id. Pieter Brueghel hatása a tömeg megjelenítésében, az ifjabb festő nem fordított akkora gondot az egyes emberi érzelmek vagy reakciók kiemelésére, az alakok ezért kicsit bábszerűek A festményen a figurák a festő korának megfelelő öltözetet viselnek, és a különböző csoportokat vagy egyéneket megfigyelve láthatjuk, hogy mindenki éppen foglalatoskodik valamivel, a fő esemény nem köti le mindenkinek a figyelmét. A festő így ötvözi mesterien a mindennapi élet valóságát a bibliai jelenettel, és ezáltal közelebb hozza a nézőhöz.
A kompozícióban felfedezhető a táj hármas tagolása: az előtérben a sötétebb barnás színek dominálnak, a közép térben a barna világosabb árnyalata mely keveredik a fák zöldjével, a háttérben látható város körvonalai pedig halvány kékes árnyalattal kerültek megfestésre.

A tárlat során a személyes kedvenceimet nem a Brueghel család festményei között találtam meg, hanem inkább követőiknél. Az egyik ilyen festmény Pieter Balten Falusi búcsú című képe.

Pieter Balten: Falusi búcsú

A festmény felépítése hasonló a Brueghel alkotások szerkezetéhez. Több jelenet is zajlik egyszerre a képen,  a mulatozó tömeg megmutatkozik a maga puszta naturalitásában, a templom előtti téren söröskorsók mindenütt, s láthatóan verekedés kezdődik a nők és az alkohol miatt.

Ha az előző festmények mind nagy tömegeket és csoportjeleneteket ábrázoltak, a következő festmény már csak egyetlen jelentre koncentrál. Ifj. Pieter Brueghel Vak nyenyerés című festménye nem csak egy hétköznapi epizódot ábrázol, hanem erkölcsi utalással is bír, mivel a vak vezet világtalant bibliai metaforára vezethető vissza, illetve az id. Pieter Brueghel hasonló című festményére.

ifj. Pieter Brueghel: A vak nyenyerés

A fiatalabbik Breugheltól is láttunk festményeket, például Az állatok elhagyják Noé bárkáját  címűt. 

Jan Breughel: Az állatok elhagyják Noé bárkáját

Jan Breughelnek három beceneve is volt: Paradicsom Breughel (a Paradicsomi élet gazdagságát idéző alkotásaiért), Pokol Breughel (az éjszakai, sötét hangulatú festményeiért) és Bársony Breughel (a fentihez hasonló, ragyogó koloritú, puha tapintást idéző képeiért). Tátrai Júliától erről a képről azt tudtuk meg, hogy más festményeihez hasonlóan, Jan Breughel ebben az esetben is csak “kifogásként” használja a bibliai történet keretét, hogy bemutathassa, milyen mesterien tudja lefesteni a különböző állat-, és madárfajtákat; nem véletlenül például a bal oldalon álló fa egy száraz, levél nélküli fa, mely csupán állványként szolgál a madaraknak, így a képnek az a része megfelel egy kisebb madárkiállításnak is. Ez a csupasz fa motívum más képein is visszatér, és ugyanezt a szerepet tölti be.

A tárlatvezetés után még ott maradtunk alaposabban megnézni a bemutatott festményeket és azokat is, amelyekről idő hiányában nem esett szó, de amelyeket a frissen szerzett ismereteink alapján már más szemmel nézhettünk, mint amikor beléptünk a terembe. Rám a legnagyobb hatással Jacob Grimmer az évszakokat bemutató sorozata volt, ebből zárszóként hoztam a Telet:

Jacob Grimmer: A tél

 

Címkék: , , , , , , ,

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 98 követőhöz

%d honlapszerkesztő ezt szereti: