RSS

Schäffer Erzsébet: A hintalovak nappal alszanak

03 dec

Egyszer már volt olyan, hogy sírtam egy könyv végén, mert olyan szomorúan lett vége; olyan is volt már, hogy megsirattam a könyv szereplőit, amikor meghaltak, hogy más szereplőknek adják át helyüket a második kötetben. De olyan most volt először, hogy annyira meghatódjak minden egyes történeten, amiből egy könyv áll, hogy szinte végig folytak a könnyeim. Hangoskönyv volt, így a szerző hangja is – aki saját maga olvassa fel a történeteket – „kíméletlenül” hat az ember lelkére…

Schaffer Erzsébet nagyon szépen él benne a világban, és nagyon szép világ él a lelkében.

“Olyan volt a szeme, hogy ha sokáig néztem, elhittem azt is, amit nem is gondolt. Benne tükröződött minden: a hűségünk, az ártatlanságunk, a fogadalmunk, hogy soha senki mást… És benne volt még valami. Hiába nevetett, mindig ott csillogott valami kimondatlan szomorúság a barna írisz aranypöttyeiben.”

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be december 3, 2011 hüvelyk Magyar novellák, Shäffer Erzsébet

 

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: