RSS

Elizabeth Gaskell: Ruth

17 dec

Megható történet egy fiatal lányról, akinek a sorsán keresztül  Elizabeth Gaskell a XIX. századi kisvárosi Angliának a néhol az embertelenség határait súroló szigorú erkölcsi világát mutatja be; valódi társadalmi regény a viktoriánus korszakból.

Ruth egy szegény munkásosztálybeli árva, aki 16 évesen szerelmes lesz egy gazdag ifjúba, aki eldobja magától. Egy kedves család magához fogadja, és nem törődve a múltjával, sőt próbálva azt elrejteni a helyi közösség elől, szeretettel és gondoskodással veszi körül Ruth-t és a szerelemből született gyermekét. Ők a tolerancia, az elfogadás, az emberségesség bátor képviselői és szimbólumai egy olyan világban, ahol egy ilyen tett hatalmas bűnnek számít, és azonnal és kegyetlenül elítélendő, a bűnös sorsa pedig a teljes kirekesztés a társadalomból.

Ruth

Ruth

Évekkel később, már amikor úgy tűnik, hogy élete egy szerény de nyugodt és boldog kerékvágásban halad előre, kiderül a múltja és az igazság róla és  törvénytelen gyermekéről. Ezzel kegyetlen csapás éri főhősünket, egy végtelenül kedves, figyelmes, értelmes és szeretetteljes nőt, aki talál saját magában annyi erőt, hogy méltósággal viselje, amit a sors nekiosztott. A család, amely befogadta, továbbra is mellette áll, és ez is segít Ruth-nak abban, hogy elviselje a többi ember iránta való hozzáállását.
Majd kitör a tífusz, és amikor senki nem akar már a kórházban dolgozni és gondoskodni a betegekről, Ruth önként felajánlja ápolónői szolgálatait. Az elkövetkező nehéz hetekben odaadó gondoskodása kiváltja az emberek szeretetét és tiszteletét, feledteti a múltat, és úgy tűnik a dolgok rendben jönnek.
De a sors ismét közbeszól: a láz elkapja az éppen a kisvárosban tartózkodó volt szerelmét, és bár az évek során kettős érzelmekkel viseltetett iránta (közben is találkoztak egyszer véletlenül), most úgy érzi, neki kell őt is gondoznia betegsége alatt. Mire ő felépül, Ruth a járvány áldozata lesz, így történetének szomorú a vége.

A regény nyelvezete csodálatosan szép – szerintem az első soroktól érezni, hogy ezt egy női kéz vetette papírra – és ami nekem igazán tetszett benne: a tájleírások  és az, ahogy ezek mintegy tükrözik az egyes szereplők pillanatnyi lelkiállapotát, vagy a tökéletes hátteret biztosítják az érzelmek és gondolatok kibontakozására. Néhol viszont éppen ezek a tájfestések és a hosszas és ismételt elidőzés egy-egy lelki mozzanaton teszik kifejezetten lassúvá a regényt, ami egyébként sem egy pörgős ritmusú. Ez a lassú, megfontolt, nyugodt előrehaladás a történetben illik a könyv mondanivalójához, de ahol ez el van túlozva, ott beleszalad az olvasó néhány unalmasabb részbe.

A szereplők karakterét nagyszerűen alkotta meg az írónő, és őket épp annyira ismerjük meg cselekedeteik által, mint belső világukba tett betekintéseink alkalmával.

Elizabeth Gaskell

Elizabeth Gaskell

Az írónő, Elizabeth Cleghorn Gaskell (1810-1865), több olyan regényt is írt, amelyik a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből származó karakterekkel foglalkozik mélyrehatóan, miközben szinte mindegyik írása erős kritikát fogalmaz meg a korabeli társadalmi viszonyokkal, szokásokkal, attitűdökkel szemben. Charles Dickens támogatta írói munkásságát, és a regényeken kívül ő volt az első, aki megírta Charlotte Brönte életrajzát, ezzel jelentősen hozzájárulva írótársa népszerűsítéséhez.

Ruth c. regényével Gaskell az első XIX. századi angol regényíró, aki egy “bukott” nőt mer főszereplővé tenni. A könyv megjelenésekor (1853-ban) botrányt keltett a témája miatt (egy fiatal tudatlan lány elcsábítása és a házasságon kívül született gyerek), és mert ebben a regényben Gaskell egyértelműen elítélte azt a szűk látókörű erkölcsiséget, ami a Ruth-hoz hasonló nőket a társadalom páriájaként tekinti, miközben a nevezett társadalom sem teljesen feddhetetlen morálisan. Ami nagyon érdekes, hogy a megjelenés és a könyv által keltett reakciók nyomán, maga Gaskell is megtiltotta lányainak, hogy elolvassák, és állítólag a közeli ismerősei körében akadt olyan, aki elégette saját példányát.

Néhány idézet:

“The opinions were as good and excellent as the opinions of any man can be who sees one side of a case very strongly, and almost ignores the other.”

“Accross the moon, and over the deep blue heavens, large, torn, irregular-shaped clouds went hurrying, as if summoned by some storm-spirit. The work they were commanded to do was not here; the mighty gathering-place lay eastward, immeasurable leagues; and on they went, chasing each other over the silent earth, now black, now silver-white at one transparent edge, now with the moon shining like Hope through their darkest centre, now again with a silver lining; and now utterly black, they sailed lower in the lift and dissapeared behind the immovable mountains.”

“The storm was in her mind, and rent and tore her purposes into forms as wild and irregular as the heavenly shaper she was looking at.”

“The open air, that kind of soothing balm which gentle mother Nature offers to us all in our seasons of depression, relieved her.”

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be december 17, 2011 hüvelyk Elizabeth Gaskell, Szépirodalom/egyéb

 

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: