RSS

Emlékházak – Chateaubriand

01 jan

Francois-René de Chateaubriand 1768 szeptember 4-én született a breton Saint-Malo kis kikötő városban a  Rue des Juifs (ma Rue Chateaubriand) 3. szám alatt.

Chateaubriand szüllőháza

Chateaubriand szüllőháza

A ház része egy nagyobb épületegyüttesnek (a fenti képen az egyik utca felöli front látható),  ami  ma a  Hotel de France et Chateaubriand  (Place Chateaubriand, No.12) név alatt őrzi az író szülőhelyének emlékét egy kedves kis emlékudvar keretében.  Itt látható a bejárat fölött Chateaubriand mottója: “Mon sang teint les bannières de France” (“Vérem festi Franciaország lobogóit”) és a szülőházat jelölő felírat is.

Chateaubriand emlékudvar

(A szálloda honlapján megtekinthető az udvar minden részlete egy nagyon jó minőségű virtuális túra felvételen.) Tanulmányai végeztével  Chateaubriand a család birtokában lévő Chateau de Combourg-ba tér vissza, nem messze Saint-Malo-tól. A kastély építkezése a XI. században kezdődött és végleges formáját négy évszázaddal később nyerte el. Chateaubriand apja 1761-ben vásárolja meg, de a család csak 1777-ben költözik ide.  Gyerekkora emlékei, és a 16 és 18 éves kora között itt töltött két év meghatározóak lesznek a leendő író személyiségének kialakulásában. Visszaemlékezéseiben ezt írta erről a helyről: “C’est du bois de Combourg que je suis devenu ce que je suis” (A Combourgi erdő tett azzá, aki lettem).Szerb Antal pedig az alábbiakat jegyzi az írónak erről a korszakáról:”…talán kelta vére is magyarázza álmodozó természetét és gazdag képzeletét. De megmagyarázza ifjúkora is, az öreg, elhanyagolt combourg-i kastélyban, rosszindulatúan zordon apja mellett; nem értette senki, csak gyenge idegzetű, korán meghalt nővére, Lucile; megmagyarázzák az esték a kastély óriási lovagtermében, ahol az apjuk szótlanul járt fel és alá, mialatt nekik beszélgetniük sem volt szabad, csak figyelték, hogyan tűnik el apjuk alakja a terem túlsó végén, ahová már nem hat el a gyertyák bizonytalan világa…” (A világirodalom története. Magvető Könyvkiadó, hetedik kiadás, 1989, 480. oldal).

Chateau de Combourg

1807-ben Chateaubriand és felesége a Vallée-aux-Loups (Farkasok Völgye) nevű helyre költöznek Párizstól néhány kilométerre (a hely Chatenay-Malabry községhez tartozik), ahol felújítanak és átalakítanak egy házat, amely a mai napig hűen őrzi az író jellegzetes személyiségjeleit. René és Celeste azután költöznek ide, hogy a Mercure de France hasábjain megjelenik Chateaubriand Napóleont bíráló cikke, melynek hatására egy időre kirekesztik a politikai pályáról, és ez a hely válik számára egy igazi menedékké, ahol békét és ihletet talál. Jó néhány írása itt készül el és a Mémoires d’outre-tombe (Síron túli emlékiratok) is itt indul el útjára. A ház és a  hozzátartozó hatalmas park, amelyet szintén maga Chateaubriand alakított át és gondozott, ma múzeumként üzemel, így aki ellátogat oda felejthetetlen élményben részesülhet: romantikus séta a gyönyörű parkban, majd egy kis időutazás a XIX. századba a francia irodalom egyik emblematikus képviselőjének lakhelyére.

Chateaubriand háza

A földszinten található étkező visszaidézi az estélyeket, amiket René és Celeste rendeztek barátaik számára.

Chateaubriand háza

A földszintről egy egészen különleges lépcsőn lehet a felső emeletre jutni.

Lépcső

A társalgó szobát (azelőtt étkező) X. Károly stílusú bútorokkal rendezték be. A bútorok és a helyiségben található különböző dísztárgyak Chateaubriand a Bourbon királyi családhoz való kötődését jelzik.

Társalgó

A ház eladásának  meghírdetését követően Chateaubriand és felesége több kastélyt is meglátogattak. Az egyik ilyen útról, a Montboissier kastélyból visszatérve hozta magával Chateaubriand azt az íróasztalt, amin majd elkezdi írni a visszaemlékezéseit.

Íróasztal

Az első emeleten látható a Montmorency báró idején Juliette Récamier részére berendezett szoba. Azelőtt mindenbizonnyal ez volt Celeste Chateaubriand szóbája.

Juliette Récamier szobája

Talán az összes látogatható helyiség közül Chateaubriand szobája az, amelyik szerintem a legérdekesebb. A szoba berendezése az 1818-as leltár alapján került restaurálásra, illetve a restaurátorok Chateaubriand utolsó párizsi lakásának a berendezéséből is merítettek ihletet.

Chateaubriand szobája

1818-ban Chateaubriand olyan helyzetbe kerül, hogy kénytelen eladni a házat. Matthieu de Montmorency báró vette meg tőle, és ő fogadta itt a szintén nagyon híres Madame de Récamier-t; mialatt a tulajdona volt Montmorency báró átrendezte, illetve megnagyobbította a házat.

Bejárat

Chateaubriand háza: a bejárat

A ház parkjában található a Tour Velleda (Velleda torony). Itt rendezte be Chateaubriand a dolgozószóbáját és a könyvtárat.

Tour Velleda

Francois-René de Chateaubriand utolsó lakhelye Párizsban volt a Rue du Bac 120. szám allatt. Ott ma is meglátogatható egy emlékszoba.

Rue du Bac 120

Forrás: http://maison-de-chateaubriand.hauts-de-seine.net/web/chateaubriand/accueil “Ce lieu me plait … Je l’ai payé de mes reves et de mes veilles”(Tetszik nekem ez a hely… A saját álmaimmal és álmatlan éjszakáimmal fizettem érte) –  Chateaubriand a Chatenay-Malabry-i házáról.

Kapcsolódó blogbejegyzésem: Chateaubriand egyik utolsó szerelme

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be január 1, 2012 hüvelyk Chateaubriand, Emlékházak - külföldi írók

 

Címkék:

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: