RSS

Szabó Magda: Ókut

31 jan

Talán a legcsodálatosabb gyerekkori emlékirat, amit valaha olvastam és meg merem kockáztatni: amit valaha olvasni fogok. Teljesen lenyűgözött, elvarázsolt, és biztos vagyok benne, hogy még nagyon sokáig a hatása alatt leszek. Én egyébként is elfogult vagyok, ha memoárról, visszaemlékezésről vagy (ön)életrajzról van szó, de ez valami igazán különleges és szép.

Egy nem mindennapi gyerekről olvashatunk, csodálatos szülőkkel, akik és akikkel együtt egy külön világot építenek fel, amelyben a mese, a fantázia, az írás, a zene mindent átszőnek, minden egyes hétköznapot kiszíneznek és egyedivé tesznek, miközben családi életüket a szeretet és az együtt töltött pillanatok boldogsága veszi körül, mintegy védőburokba zárva őket.  Szabó Magda rendkívüli megfigyelőképességének köszönhetően, nem csak a szülei, gyerekkori barátai és rokonai elevenednek meg a könyv oldalain, hanem olyan emberek is a környezetéből, mint például az ékszerész vagy a cukrász, akikhez szintén valamilyen furcsa gyerek-felnőtt csendes barátság fűzte. Szülővárosáról és azon belül gyerekkora különböző helyszíneiről is meghatóan tud mesélni, a kislánykori élményeit pedig egy végtelenül kedves, mikor humoros, mikor szomorkás tollal veti papírra.

Meglepően sok mindenre nagyon részletesen és precízen emlékszik, és ami a legmegfoghatatlanabb  számomra az, hogy nem csak az eseményekre emlékszik, hanem arra is, hogy egy-egy adott pillanat, egy bizonyos tárgy, egy bizonyos ember gesztusa, milyen módon hatott gyerekkori lelkére, mi volt az első reakciója, mit érzett, mit gondolt. Lehet, hogy másoknál ez természetes, de nekem általában nehezemre esik ilyen pontossággal visszaidézni az emlékeket gyerekkoromból, vagy azt, hogy egy bizonyos élmény milyen érzelmi hatással volt rám. Például, hirtelen nem is tudnám megmondani mi az, ami meghatározó volt mint élmény, amikor kicsi voltam. Pedig hát biztos volt ilyen, nem is egy, de nem tudom előhozni. Mindenesetre emiatt olvasás közben folyamatosan a saját gyerekkoromra gondoltam, és igyekeztem párhuzamosan a saját gyerekkori emlékiratomat képzeletben megalkotni, és ahogy haladtam az olvasással, egyre jobban merültem el közben a magam emlékeimben, olyan utakat felfedezve a múltam felé, amelyeken eddig még sosem jártam…

Így még inkább megérintett ez a könyv, mert sokkal többet adott, sokkal többet jelentett számomra, mint egy kimagaslóan jó olvasási élmény.

Advertisements
 

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: