RSS

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

09 jún

Nem könnyű feladat erről a regényről értékelést írni… Nem is álltam neki azonnal, gondoltam, egy-két napig érlelem magamban. Sajnos, nem érzem , hogy sokkal előbbre jutottam volna. Olvasás közben is többször eszembe jutott, hogy talán túl nagy falat ez nekem, én ehhez a regényhez még nem nőttem föl gondolatilag, és akkor egyáltalán hogyan merészkedhetek én bármit is írni róla. Tegnap elemzéseket olvastam, és akkor jöttem rá igazán mennyire keveset láttam meg belőle… és elfogott a pánik, hogy ezek után, én maximum egy alsó tagozatos szinten megfogalmazott véleményt tudnék papírra vetni.

Na, de mégsem adhatom fel ilyen könnyen, hiszen úgy érzem, az sem lenne méltó a könyvhöz. Visszagondolva, nyugodtan mondhatom, hogy még soha nem olvastam egy ennyire összetett irodalmi alkotást. Folyamatosan az volt az érzésem, hogy egy labirintusban vagyok, ahol viszont nem az a feladat vagy cél, hogy megtaláljam a helyes utat egy valamilyen végkifejlett-kijárat felé, hanem csupán annyi dolgom van, hogy bolyongjak. Bolyongás közben pedig figyeljek: lássak, halljak embereket, eseményeket, színtereket. Woland volt a vezetőm, ő volt a megbízható fonal, ami miatt tudtam, nem fordulhat elő, hogy én végkép eltévedjek. Behemót pedig mindig felbukkant és megmosolyogtatott. És annak ellenére, hogy lépten-nyomon valami meglepő és szinte elképzelhetetlen történt, hogy nem csak a helyszínek és idősíkok változtak, de velük párhuzamosan az egésznek a hangneme is, mégsem éreztem valótlanak bolyongásomat, hanem éppen ellenkezőleg: minden egyes mozzanat helyénvalónak tűnt. Ezen utólag viszont meglepődtem, de erre végül is Bulgakov varázsereje a magyarázat.

Miután befejeztem a regényt, elkezdtem olvasni Shakespeare-t, és annyira meglepő volt, hogy miközben a Mester és Margaritán morfondíroztam, egyszer csak rájöttem, hogy ha valaki megkérné, hogy egy szóval mondjam el, miről szól a regény, akkor én azt válaszolnám: a színházról. Arról a Színházról! Ahol mindnyájan felbukkanunk legalább egy szín erejéig, és ahol nem tudjuk mindig pontosan eldönteni, hogy éppen a színpadon vagyunk és „néznek” tehát szerepelnünk kell, vagy a másik valóságban a színfalak mögött, ahol levesszük a jelmezt, vagy a közönségben, ahol szabad ítélkezni a többiek játékán azzal a szent meggyőződéssel, hogy mi jobbak lennénk. Netán félve a rivaldafénytől elbújunk, és mi leszünk a (be)súgók, vagy senkivel sem törődve berendezünk magunknak (?)- másoknak (?) egy díszletet. Persze az is előfordul, hogy ambíciókat hajszolva, mi akarunk a rendezői székben ülni, mert hát emberi sorsokat elég egy zárójelek közé tett utasítással irányítani, nemde? Sokszor a valóságaink összemosódnak és bizonyos korokban, bizonyos helyeken előfordul, hogy a betanult szövegeinkről tömegesen azt hisszük, hogy a saját gondolatainkat adják vissza…

És ez mind benne van ebben az egy könyvben; számomra ezért lenyűgöző.

Kapcsolódó blogbejegyzésem: Emlékházak: Bulgakov

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be június 9, 2012 hüvelyk Mihail Bulgakov, Szépirodalom/egyéb

 

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: