RSS

A türkizkék hegedű helyszínei: Budapest a századelőn

17 jún

Baráth Katalin A türkizkék hegedű c. regénye két fő helyszínen játszódik a 20. század elején.

Az egyik Budapest.

“…visszaterelte Dedét a Singer és Wolfner tekintélyes, háromemeletes épületébe, ahol nemcsak A Nő szerkesztősége kapott otthont, hanem a Tutsek Anna vezényelte Magyar Lányok is. […] A magas, grófi külsejű, megközelíthetetlen Herczeg Ferenc is ebből az épületből irányította az Új Időket, amely lappal Veron más sokkal inkább ki volt békülve, hiszen ennek köszönhetően gyakran kileshette a lépcsőházban, ahogy Gárdonyi Géza vagy Tormay Cécile személyesen járul az irodalmi fejedelem színe elé.
Most azonban nem az épületbe vezető kapun léptek be, ahonnan az imént kijöttek, hanem a másik, fényes, kétembernyi magas üvegablakok között meghúzódó ajtón. Ez az ajtó Singer és Wolfner Monarchia-szerte nevezetes könyvkereskedésébe vezetett.”

1885-ben Singer Sándor és Wolfner József megalapította a Singer és Wolfner könyvkiadó és könyvkereskedő céget. Akkoriban az egyik legnagyobb és legsikeresebb magyar kiadónak számított. A huszadik század elején sorra jelentek meg korszerű és igényes könyvesboltok. A kiadó Andrássy úti üzletének megnyitásakor már közel 26 éve szolgálta ki olvasóit, így jelentős előnnyel rendelkezett az akkor nyíló üzletekkel szemben. A Singer és Wolfner kiadó 1912-ben költözött az Andrássy út 16. szám alá. A földszinten volt kialakítva az üzlet, amely korabeli források szerint akkoriban a legszebb és a legkorszerűbb volt a Monarchia területén. Felette az emeleten pedig a szerkesztőség működött, ahol az Én újságom és a Magyar lányok című hetilapot készítették hétről hétre az olvasók szórakoztatására. Az üzlet belső terét, a berendezést, az óriási bronzcsillárokat, a festést, a kirakatokat és a homlokzat cégtábláit Maróti Géza szobrászművész tervezte. A famunkálatok Kiss József asztalos nevéhez fűződnek. A tárolópolcok egészen a mennyezetig értek és a hatalmas mennyiségű alkotás meglepően jól rendszerezett és könnyen átlátható volt. (Forrás: hu.wikipedia.org)

„E fullasztó déli órán rajtuk kívül senki más nem időzött Mandel Mórné kölcsönkönyvtárában, pedig az ilyen intézmény ritkaságnak számított Pesten.”

A MEK-ben található egy cikk „A magyar könyvtárak a kapitalizmus kifejlődésének korábban”, amiben statisztikai adatokat vannak az országban 1867–1918 között működő könyvtárakról. Ebben a következő olvasható: “A legnagyobb állománnyal, 46.000 kötettel Mandel Mórnak a budapesti Haris bazárban levő könyvtára rendelkezett, ebből 21.000 német, 19.000 francia és 3-3000 magyar és angol nyelvűvel.”

A Budapest Főváros Levéltárának honlapján peidg ezt találtam a könyvtárról:
“A Károly körúttól az Oktogonig egymást érték a könyvesboltok. A 4. szám alatt Zippser és Kőnig, a 10-ben Singer és Wolfner, a 21-ben Wodianer utóda: Lampel Róbert, a 31. szám alatt Eisler, a 33-ban Mandel Mórné, a 37-ben Sachs és Pollak árusítottak könyveket. Mandel Mórné boltjában a század első éveiben a legnagyobb hazai magán- kölcsönkönyvtár működött: százezer kötettel állt a közönség rendelkezésére, a magyar mellett német, francia és angol nyelvű irodalmat kínált a higiéniát sem mellőzve.”

“… és hiába nézett le rá szigorúan a két szobor a Párisi Nagyáruház homlokzatáról, a kerek óra mellől. Mert ugyan miért is ijesztették volna meg ezek a szobrok, különösen az, amelyik hozzá hasonlóan egy pénzes zacskót szorongatott a kezében? Ezt az alakot állítólag az áruház tulajdonosáról, Goldberger Samuról mintázták, akiről nem keringtek különb pletykák, mint bármelyik nevezetesebb utcai tolvájról.”

Goldberger Sámuel óbudai textilgyáros első Párisi Nagy Áruházát 1892-ben nyitotta meg Budapesten a Kerepesi (ma Rákóczi) és a Klauzál utca sarkán. A többszintes épületben minden kapható volt, amire abban az idõben az embereknek szüksége lehetett. A szűk helyen szinte minden áruval volt tele, a kiszolgálás példás volt, így az áruház néhány hónap leforgása alatt népszerű lett. A bolt idővel elképzelhetetlenül zsúfolt lett, a századfordulóra bevezették a csomagküldő szolgálatot amely tovább lendítette a forgalmat. Hamarosan bekövetkezett a katasztrófa, 1903. augusztus 4-én egy rövidzárlat következtében keletkezett tűzvészben 14-en haltak meg. Az árukészlet jelentős része is megsemmisült. Itt alkalmaztak először Budapesten ugróponyvát az emeleten rekedtek mentésére. A halottak közül mindössze egy volt az áruház alkalmazottja, a többiek a bolt feletti lakások bennrekedt polgárai voltak. A túlélőket még I. Ferenc József is meglátogatta a Rókus kórházban. Goldberger Sámuel kiváló kereskedő volt hamar felismerte, hogy a nagy áruházaké a jövő. Elhatározta, hogy áruházát újra megnyitja, de most már a kor követelményeinek megfelelő kialakításban. 1908-ban megvásárolja az Andrássy úti Petánovics-házat, a Casinóval együtt. Az átalakítás tervezését Sziklai Zsigmondra, a kivitelezést az eredeti Casino tervezőjére, Petschacher Gusztávra bízta.
Csakhamar kiderült, hogy a meglévő ház szerkezete gyenge, így az eredeti terveket át kellett dolgozni. Az új tervet a későbbiek során még többször módosították, ennek ellenére az 1909 május végén elkezdett átalakítási munkálatokat 1910 karácsonyára befejezték. Az áruház – mind a szakma mind a vásárlók elismerésével övezve – 1911. március 3-án nyílt meg.Az egykori Casino-ból csupán a Paulay utcai pince, a földszinti Csonka-terem és az első emeleti – Lotz Károly és Feszty Árpád freskóival díszített – bálterem maradt meg. Csodálatra méltó, hogy az akkori betonozási technológiákkal miként tudták ilyen rövid időn belül felépíteni ezt a házat, amely az egyik első vasbeton vázas épület volt Magyarországon!

A munkálatok óriási összeget emésztettek fel, Goldberger úr kénytelen volt eladogatni kisebb boltjait, hogy pénzhez jusson. Az áruház megnyitásának napján már egyetlen kis üzlettel sem rendelkezett!
Az első világháború utáni gazdasági válság sokat ártott a kiskereskedelemnek is. 1923-ra a Párisi majdnem csődbe ment, ezért a családi vállalkozást – Párizsi Nagy Áruház Rt. névvel – 1923. szeptember 1.-én részvénytársasággá alakította át. Goldberger Sámuel lett a főrészvényes, az áruház egyes osztályait más-más bérelte. Hamarosan megjelentek a filléres árucikkek. A Párisi ekkor már alig működött áruházként, inkább a bazár-jelleg felé lépett vissza, s a főváros egyik legolcsóbb vásárlóhelye lett. A kispénzű vásárlók minél szélesebb körét célozták meg, ez viszont riasztóan hatott a középosztály vevőire. Az intézmény forgalma mégis fellendült és jövedelmezővé vált, 1930 körül már négy-ötszáz alkalmazottat foglalkoztatott. (Forrás: retronom.hu)

 “A Nemzeti Színháznál megálltak. Veron értetlenkedve  nézte a színház qszlopos bejáratát és az egész leginkább szivardobozra emlékeztető puritán épületet.”

Kapcsolódó blogbejegyzésem:

Baráth Katalin: A türkizkék hegedű

A türkizkék hegedű helyszínei: Abbázia a századelőn

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be június 17, 2012 hüvelyk Baráth Katalin

 

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: