RSS

Kazinczy Ferenc és Ferenczy István

17 jún

Múzeumok éjszakája – Magyar Nemzeti Galéria
Költők, versek, írók találkozása a 19. század festészeti alkotásain – rendhagyó tárlatvezetés. Tárlatvezető: Veszprémi Nóra művészettörténész.

Kazinczy és Ferenczy

 Ferenczy IStván: Pásztorlányka, 1820-1822, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, photo: Magyar Nemzeti Galéria

Ferenczy István: Pásztorlányka, 1820-1822, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, photo: Magyar Nemzeti Galéria

A tárlatvezetés Ferenczy István Pásztorlányka szobránál kezdődött. Először kaptunk egy rövid áttekintés a magyarországi képzőművészetek állapotáról a 19. sz. első felében. Lényegében abban az időszakban az országban nem volt jelentős művészeti élet, nem voltak még kiállítások, művészeti folyóiratok vagy jelentős iskolák. A képzőművészek elég nehéz helyzetben voltak, és akinek alkalma adódott külföldre utazott, hogy tanuljon a híres iskolákban és lehetőség szerint neves mesterektől. Talán az egyetlen kiemelkedő művészeti ág, amelyik felfelé ívelt az építészet volt. Ezen a területen Pollák Mihály (1773-1855) és Hild József (1789-1867) alkotásai rendkívül fontosak. „Az előbbinek főműve, a Nemzeti Múzeum, fővárosunknak ma is egyik legszebb, legnemesebb ízlésű középülete. Hildnek legnagyobb szabású terve a lipótvárosi templom volt, melynek már csak két oldalsó homlokzata maradt olyannak, amilyennek Hild tervezte és építette. A középületek azonban szinte háttérbe szorulnak a magánpaloták fényes sora mellett, mellyel e két építész, főleg a mindent romba döntő 1838-iki árvíz után, Pestet díszítette.” (Művészet folyóirat – 1911).

Bertel Thorvaldsen: Vénusz almával, 1813-1816,  Thorvaldsen Museum, Koppenhága; photo: Thorvaldsen Museum

Bertel Thorvaldsen: Vénusz almával, 1813-1816, Thorvaldsen Museum, Koppenhága; photo: Thorvaldsen Museum

Azért említem az építészetet, mert ennek a fellendülése befolyásolta a szobrászatot, viszont ekkor még a szobrászat leggyakrabban az épületplasztika igényeit elégíti ki, a szobrászok tevékenysége lényegében az épületekre kerülő dekoratív alkotásokra korlátozódik. Ebből a szerepből elsőként Ferenczy István lép ki és ezen a ponton kerül képbe Kazinczy Ferenc, aki irodalmi tevékenységén túl, nagy figyelmet szentelt a fiatal művészeknek. Ő figyel fel Ferenczy Istvánra (1792-1856), aki Romában tanulja a szobrászatot. A Thorvaldsen műhelyében dolgozó szobrász műhelyfőnökét nem szerette, művészete távol állt tőle. Ugyanakkor azért a Canováért rajongott , aki nem fogadta műhelyébe, és csak jóval később méltatta figyelemre. Rómában alkotja meg Csokonai mellszobrát és a Pásztorlánykát, amelyeket azonnal haza is küld és felajánl a nemzetnek. Mindkét alkotást a művészetek iránt érdeklődő írói társadalom nagy lelkesedéssel fogadta. Ez a két alkotás, de főleg a Pásztorlányka jelképe a hazai szobrászat újjáéledésének, miközben maga az alkotó A szép mesterségek kezdetének nevezte el saját művét, amely a képzőművészet pontosabban a rajz születését ábrázolja.

Antonio Canova: Ámor és Psyché, 1788-1793, Louvre, Párizs

Antonio Canova: Ámor és Psyché, 1788-1793, Louvre, Párizs

A szobor a 19.század eleji klasszicista stílus jeleit hordozza magán, és tulajdonképpen egy történetet mond el. A művész 1820 decemberében öccsének írt levelében a következőképpen vázolta a történetet, a mű témáját: “egy pásztorleány, midőn a szeretője el akarván utazni, az árnyékját a homokba bekarczolta, hogy e szerint a szeretőjének ábrázatja örökös emlékezetben nála maradna”.

A tárlatvezetőtől azt is megtudtuk, hogy mivel akkoriban még nem rendeztek kiállításokat, és a már induló folyóiratokban is ritkán jelentek meg metszetek egyes műalkotásokról, a műkedvelők leginkább szöveges leírásokból ismerték meg a képzőművészeti alkotásokat. Így nem meglepő, hogy Kazinczy úgy ír egy epigrammát erről az szoborról, hogy előzőleg nem látta. A költemény is klasszicista stílusban íródott:

Ferenczy Graphidionára

Lányka, találva van ő, s te mosolygva csudálod, hogy arczát
A homok ily híven szökteti vissza feléd.
Szólj, ki vezette karod? ki sugalta kebledbe, hogy ezt merd?
Ah! neked e hevülést egy kegyes isten adá! –
»Ámor hagyta, hogy őt ujjam rajzolja szeretve,
S leczkéjét együtt vette Ferenczy velem.

Ehhez a költeményhez Kazinczy következő két jegyzetet fűzi:

«I. A’ Művészek’ Mythologiája a rajzolást feltalált Leánynak még nem ada nevet; a nélkül szóllani pedig felőle bajos, körülirással izetlen. Kénytelen valék tehát annak nevet csinálni. Rajzolni görögül: γραιειν, ‘s innen gráphisz; ennek diminutivuma Graphidion, mely kedves kis Rajzolót tehet. II. Epigrammámnak harmadik Distichona, általöntve a’ poétai (sokat hallgatva mondó) beszédből a’ prózai (mindent elmondó) beszédbe, ezt jelentheti: – Ámor vezete e’ találmányra, s biztata, hogy szerencsés leendek, ha munkámat con amore dolgozom. Ferenczy meghallá a’ leczkét, követte azt, ‘s úgy lőn szerencsés az én képem’ dolgozásában, mint én valék az arcz’ rajzolásában.”

Kapcsolódó blogbejegyzéseim:
Összefonódások: Osszián/James Macpherson és Kisfaludy Károly
Összefonódások: Arany János és Gyárfás Jenő

Advertisements
 
 

Címkék: , , , , , , , , ,

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: