RSS

Szeifert Natália: Láz

18 jún

Fülszöveg:

Minden mozdulat ismerős a Lázból. Tudom, mi az, hogy egy könyvet találomra felütni (hogy választ adjon a kérdéseinkre), tudom mi az a „bucsu”. Tudom, mi az, hogy bejárósinak lenni, egy vidéki kisvárosban felnőni, hogy aztán egy nagyvárosban munkát és albérletet találjunk – elkezdjünk élni. Tudom, milyen a káposzta- és linóleumszagú iskola után a barátokkal ücsörögni a Boltíves Udvarban, egy padon vagy farönknél, egy presszóban (ahol nem kérnek személyit). Tudom, milyen az: együtt lenni. A Láz mégsem egy generáció regénye – a harmincasoké-negyveneseké –, annál sokkal több. Arról mesél, milyen birkózni az élettel. Helyet kapni, még inkább: helyet szerezni benne. Ez nem a betegség láza (rendben, olykor az), hanem a kereső emberé. (Gulya István)

Értékelésem:

Ha vannak lázálmok, akkor minden bizonnyal vannak lázemlékek is… Emlékfoszlányok, élettöredékek, amelyek néha összefüggően lebegnek a szemünk előtt több oldalon át, máskor meg olyan meglepően szakadnak meg és folytatódnak máshol, másképpen, hogy alig van időnk magunkhoz térni.  Gyerekkor, kamaszkor, fiatalkor … az epizódok, a történetek, a gondolatok delíriumi gyorsasággal váltakoznak, egybefolynak, egymásból bontakoznak ki, hogy a végén minden olyan szép egyszerűséggel érjen körbe, mint egy üveg otthonról hozott meggylekvár.  A regény stílusa, a mondatok szerkezete, az egész nyelvezet pedig tökéletesen illik a lázemlékek kavalkádjához. És ezek a mondatok, a néhol lélegzetelállító egy-két szavas mondatok, a váratlan mondat befejezések, megdöbbentő hasonlatok és fanyar humorú szókapcsolatok észrevétlenül és megmosolyogtatva visszahozzák a te saját gyerekkorodat – a te lufid színeivel vagy a te nagymamád hangjával – a saját kamaszkorodat – annak a narancsos vodkának az ízét, amit te ittál vagy a te nagy lázadásaiddal a világ ellen. Majd a szinte észrevétlen átlépés valamiféle felnőttkor felé… Lehet, hogy csak azért, mert a szerzővel egy korosztályhoz tartozunk, és mert szinte minden oldalon visszaköszöntek a saját emlékeim, de én ezt sokkal inkább éltem meg beszélgetésnek, mint olvasásnak.  A beszélgetést részemről azzal zárnám, hogy most az egyszer hatalmas élmény volt belázasodni 🙂

Kedvenc idézeteim:

Suli után, suli helyett, az a program, hogy mindenki minden nap elmond egy egész életet.

Első világháború, második világháború, földeléses rádió, repülőgép, tévé, mosógép, hát hogy lehet valaki ilyen öreg, mint a nagymama. Saz nagymamája süteményt süt vasárnap, Tis nagymamája minden télen disznót vág, az enyém emlékszik.

A világháború szintén barna dolog. Olyasmi barna, mint a foltok nagymama kézfején. A nagymama egész családja megbarnult egyébként. Szépiatestvérek állnak a képen egy szatócsbolt előtt, egyikük kiment Amerikába.

Megyek élőben nézni a boncolást, mondanám, ha nem lenne halott a főszereplő. Persze élőben nézem, én például élek.

Néhány hazai hagyományt megtartottunk. Vodka naranccsal, bor kólával. Aztán a kólát elhagyjuk. Aztán a narancsot is.

… az alkohol mindent csillapít. Nem igaz, az önbizalmat például erősíti, néha szépre isszuk magunkat. A bizalmat is erősíti. Minden alkalommal újra feltárulunk és megbízunk egymásban, amikor már elég szépek vagyunk hozzá.

Valahol aztán megérkezik a nevetés is,a hátsó lépcsőn jön, ahol a hullaszállítók.

Nyirkos hajnalt markolok, tulajdonképpen nincs is más a tenyeremben csak ez a reggel.

A szerzővel kapcsolatos cikkem a Merítésben olvasható a http://www.moly.hu oldalon.

Advertisements
 

One response to “Szeifert Natália: Láz

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: