RSS

Polcz Alaine: Leányregény

28 Júl

Polcz LeányregényFülszöveg: Egy fiatal asszony valamikor a hetvenes években a Fekete-tengerhez megy nyaralni. S bár Erdélyt, Romániát, gyermekkora helyszínét jól ismeri, azért ez az út is képes annyi újdonságot és érdekességet felkínálni, mint minden más út általában. Az írónő egy kötelességtudó útleírással ellentétben történet-meséléssel emeli ki azokat a mozzanatokat, amelyek minden kommentár nélkül, önmagukban képesek megvilágítani a másságot,a más milyenséget. Az elbeszélő egy hajdani Romániához fűződő emlékeivel, az őt kísérő féltestvér, Egon pedig a megértés, a megérteni akarás látószögével mélyíti el a tengerparti nyaralás történetét, melyben felidéződnek a hajdani Kelet-Európa szegletének mindennapjai-. barátságos besúgók, utcasarki adok-veszek, félelem és túlélni-akarás.

Első mondat/bekezdés: Visz a vonat, ülök a kusetában, piros párna a hátam mögött, később a huzatját is megtalálom – aha, ezzel lehet majd ágyat vetni, – addig is a hátam mögé gyűröm, és nézem az elsuhanó fák koronáját,a tovatűnő házakat. Nagyon jól érzem magam.

Utolsó mondat/bekezdés: Kicsit csodálkozva olvasom a sorokat, amelyeket akkor, húsz éve lejegyeztem. Azt hiszem, megszoktam a pontos történeteket, és úgy dolgoztam, mint Warhol kamerája.

Értékelésem:

Constanta 1970-1980-as évekJó volt visszautazni gyermekkorom tengerpartjára, a Fekete-tengerhez, még akkor is, ha ez az utazás Romániába, a ’80-as évekbe vitt vissza. Ennyi év távlatából és a nosztalgia barátságos leple alatt, az ember már csak mosolyok… ez „az” a mosoly: az emlékező ember mosolya, a minden nélkülözést, nehézséget, néhol megaláztatást is kalanddá varázsoló emlékező mosoly, a belül jóleső meleget hozó mosoly (hiszen mindegy, mi volt akkor, azokban az években én éltem az áldott gyerekkort), mely mögött ott van mindig „az” a bólogatás: „bizony így volt, emlékszem.”

A történet számomra most teljesen mellékes volt: két fiatal lány történetéből egy szelet, néhány napba belesűrítve, Polcz Alaine emlékeiből hozzánk szóló két életdarab. Leányregény, vagyis regény leányokról tengerparton, rúzzsal és dekoltázsba rejtett csempészett cigivel, önzetlenséggel, lengyel melltartóval, munkával, betegséggel és luxus szállodákkal. Tengerparton…hullámok közt, ember-, és élethullámok vergődésében, oda-vissza a valóság és az álmok, a jövőről szőtt tervek között. Tengerillatú szerelemmel, kagylóba zárt egy nyaralásnyi barátságokkal.

Móló ConstantánDe én nem erre figyeltem… Én a saját emlékeimre figyeltem, és hálás voltam, hogy felém sodorta őket egyik oldal a másik után. Minden ismerős apróság felfedezése számomra felért egy élménnyel: a helységnevek – Constanta és Mangalia – , a gratar (rostonsült) és a vinete (padlizsánkrém) füstölgő illata, a plázson hideg palacsintával megrakott tálcákkal sétáló árusok hangja, a titicar vidám színei (úton közlekedő játék-vonat kinézetű turista jármű), a jellegzetes alakú hullámtörők a móló szélén, amelyekre gyerekként akkora kaland volt bemászni és egészen közel jutni a tengerhez, távol a biztonságos szülői karoktól, egyedül a hatalmas betontömbök és a habzó és zúgó víz rengeteg között…Még most is beleborzongok.

Visszavágyom oda (vajon, milyen lehet most?)… Több, mint egy évtizede, hogy láttam a tengeremet… de most ez a könyv egy kicsit visszahozta nekem.

Reklámok
 

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: