RSS

Karen Blixen: Ehrengard

31 Már

ehrengardFülszöveg: Az Ehrengard Karen Blixen utolsó és egyben egyik legszebb elbeszélése, melyet egy újabb kötet bevezetőjéül szánt, de már csak halála után, 1962-ben jelenhetett meg. 
Az írónő színes fantáziája ugyanabba a 18. századi, arisztokrata környezetbe viszi vissza olvasóját, amelyet a Hét fantasztikus történet című kötetéből már megismertünk. Mintha tudta volna, hogy ez lesz az utolsó műve, még egyszer megcsillogtatta gazdag elbeszélő művészetét, belesűrített művébe szinte mindent, ami egész életén keresztül foglalkoztatta: a művészet és élet kapcsolatát, a sors hatalmát az egyén fölött, az emberek lelkében rejtőző mély titkok óvatos megközelítését. Fő témája a csábítás és odaadás, ebben a tekintetben Kierkegaard Egy csábító naplójának ironikus verziója. 
Ehrengardban ráismerünk az írónő egyik vissza-visszatérő kedvenc alakjára, a bátor, tehetséges, rendíthetetlenül kiegyensúlyozott, vonzó amazonra. Talán a leginkább felejthetetlen ilyen alak Babette, a szakácsnő és forradalmár, a Babette lakomája című elbeszélés címszereplője.

Értékelésem: Nagyon rövid könyv, pár óra alatt el lehet olvasni. Ahogy a fülszöveg is jelzi, ez nem kisregény, de még csak nem is novella, hanem elbeszélés. Én inkább „elmesélésnek” hívnám: meseszerű történet, herceggel, hercegnővel, udvari intrikákkal és titkokkal, egy festővel… A lényeg nem is ez, hiszen Karen Blixen hangja a tőle megszokott különleges szépséggel cseng most is, és nekem mindegy miről, csak meséljen. 
De akár meseszerű akár nem, valahogy elkapkodottnak éreztem a történetet. Egyébként a könyvben maga a szerző mondja el nekünk minek és milyennek  gondolja ő a saját művét:

Itt végződik történetem második része, amelynek a Rosenbad címet adtam. – mondta az öreg hölgy, aki a történetet mesélte. Tudom, kissé lassan haladt előre – ez szokás szerint így van a pásztorjátékok esetében. De most, hogy behoztam az elmulasztottakat, kis szonátám utolsó tétele egy rondó lesz, melyről talán azt fogják gondolni, hogy con furore végződik.

Recenzió: Nem tudom, hogy csinálja, de Blixen minden egyes munkája kapcsán olyan érzésem van, mintha csak időutazáson vennék részt: szavaiból árad a nyugalom, a béke és a meghittség még akkor is, ha a téma egyébként nem ezeket tételezné fel.

Azt hiszem, ő tényleg született mesélő volt, aki bárhol, bármikor, bármiről, bárkinek képes volt mesélni. Nem tudom, mi lenne, ha nem ragadta volna el a halál, de hogy gazdagabb lenne a világ, abban biztos vagyok. […]
Ha lenne olyan kategória, hogy ironikus-romantikus-szépirodalmi-kalandregény, az Ehrengard – Egy csábítás története biztosan ebbe kerülne.
Hiszen olyan finom eszközökkel szórakoztat, hogy szinte észre sem vesszük mindazt a változást, amin olvasás közben átesünk.” (Galgóczi Móni: 
Karen Blixen: Ehrengard – Egy csábítás története)

Kedvenc idézeteim/részletek a könyvből:

Ön csábítónak nevez egy művészt, és nem is tudja, hogy ennél szebb bókot nem is mondhatott volna neki. A művész viszonyulása az őt körülvevő világhoz teljes egészében a csábítóé.

A gyönyör sóhaja száll a szobákon, lépcsőkön és folyosókon át, gyönyör bújik meg a függönyök ráncai közt, és mosolyogva néz le a fali kárpitokról. Ebben a környezetben ifjú hercegnőnk nem is hozhat a világra mást, mint egy amorinót!

„Miért nem csábítja el ez az ostoba fajankó a lányt a hagyományos, régimódi módon, hogy végre megnyugodjon a lelke?” Válaszom a kérdésre ez: „Az ostoba fajankó, Madame, művész.”

Legyen nyugodt. A lány biztonságban van a kezem között, és olyan alaposan el lesz csábítva, ahogy lány még aligha előtte.

Nem vagyok híres a szerénységemről, meglehetősen jó véleménnyel vagyok a tehetségemről, de gondolni sem merek arra, hogy képes lettem volna kigondolni mindazt, ami itt körülvesz. Bátorkodom azt hinni, hogy ezt a hosszú szálú füvet ki tudtam volna találni – de vajon a harmat eszembe jutott volna-e? Ki tudtam volna ötleni az alkonyt, de vajon a csillagokat is rászórtam volna? Azt bizonyosan tudom – állapította meg, miközben elgondolkozva hallgatta az éjszaka csöndjét –, hogy sohasem találtam volna ki a csalogányt.

 

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be március 31, 2013 hüvelyk Karen Blixen, Szépirodalom/egyéb

 

Címkék:

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: