RSS

Francois Mauriac: La fin de la nuit

12 máj

Fülszöveg: «Je n’ai pas voulu donner dans La Fin de la nuit une suite à Thérèse Desqueyroux, mais le portrait d’une femme à son déclin, que j’avais peinte déjà du temps de sa jeunesse criminelle. Il n’est aucunement nécessaire d’avoir connu la première Thérèse pour s’intéresser à celle dont je raconte ici le dernier amour.» Francois Mauriac

30074-gfÉrtékelésem: Első találkozásom Francois Mauriac írásaival. Ugyan van itthon egy-két könyv tőle, de ehhez az eredeti nyelvű kiadáshoz egy könyvtári akció keretében jutottam hozzá 100 forintért, és ha már sikerült eredeti nyelven megszerezni, akkor ezzel kezdtem az ismerkedést az íróval.

Ez a könyv egy másik regényének a folytatása („Thérèse Desqueyroux” a címe). Ennek ellenére, ahogy maga a szerző is megírja az előszóban, a kettő külön-külön is olvasható és értékelhető. Valahol az írták, hogy egy kicsit olyan, mint „A három testőr” és a „Húsz év múlva”. Bár mindkettőt olvastam, már nem emlékszem, hogy ott mennyire következett egyik a másikból, viszont Mauriac könyve valóban teljes mértékben érthető és élvezhető volt az előzmény elolvasása nélkül is.

A regény egy női sors végét tárja elénk. A főszereplő, Thérèse, nagyon bonyolult személyiség, de az is lehet, hogy csak annak tűnik, mert nagyon mélyen és nagyon közelről belelátunk a lelkivilágába, a vívódásaiba, a hangulataiba és minden egyes gondolatába. Nekem egy kicsit olyan érzésem volt, mintha szó szerint a lelke materializálódott volna, és egy darabban ott hevert volna egy színpadra állított boncasztalon, hogy a közönség közvetlen bevonásával történjen a vizsgálat. Nem véletlenül említem a színpadot: az egész regény olyan, mintha arra írták volna, hogy színdarab készüljön belőle. A történet tere tulajdonképpen három lakásbelsőre korlátozódik, egy-két jelenet kivételével, amelyben látjuk a szereplőket kilépni az utcára. A zárt környezet, amiben az események zajlanak, szerintem nagyon jól kihangsúlyozza azt, hogy amire figyelnünk kell sokkal inkább az, ami a szereplők zárt lelki világában történik: fontosabb ahogyan reagálnak, mint maga az esemény, a történés, amire reagálnak. A kevés szereplő és a köztük levő kapcsolatok aprólékos és precíz elemzése, szintén azt a célt szolgálja, hogy a lélektani folyamatokra összpontosítsunk.

A könyvben felbukkanó motívumok szerkezetet adnak ennek a lélekboncolgatásnak, segítenek az olvasónak eligazodni az összetett érzelmi megélések rengetegében. Maga a cím már tartalmazza az egyik főmotívumot: az éjszakát és a velejáró egyedüllétet és sötétséget. A cím – „Az éjszaka vége” – egyértelműen az élet végét jelenti, ami a főszereplő részére egyfajta megváltást szimbolizál, kiszabadulást a saját „sötétségből”. A regény nyitó jelenetében este van, a végére körbeérünk, és szintén egy az esti órákban játszódó végakkorddal zárul le minden, a főszereplő szavaival: „la fin de la vie, la fin de la nuit” (az élet vége, az éjszaka vége). Nem véletlen, hogy Thérèse fél magára maradni az éjszakában: az egyedüllét és az álmatlanság csak szembeállítaná a saját múltjával, az egész életével.

A méreg/mérgezés egy másik érdekesen feldolgozott motívum. Thérèse 15 évvel a regényben megismert események előtt megpróbálta megmérgezni a férjét. Most, másfél évtizeddel később rájön, hogy nem is kell arzén a mérgezéssel: az emberi lelket egy másik lélek kipárolgása is megmérgezheti.

A szerelem és a szeretet különböző megnyilvánulása is fontos helyet kap a regényben. Nagyon furcsa a főszereplő és a lánya közötti anyja-lánya kapcsolat, és még inkább érdekesebb Thérèse és George kapcsolata, mely folyamatosan változik, és mely jelentősen meghatározza mindazt, amit Thérése átél ebben az utolsó időszakban.

Izgalmasan nehéz Mauriac olvasójának lenni… Olyan lelki mélységekben visz el, olyan dolgokat mutat meg, amelyek szinte lehetetlenné tették számomra nem csak azt, hogy azonosuljak a szereplőivel, de még azt is, hogy egyáltalán állást foglaljak velük szemben. Ez szokatlan, főleg, hogy végig nagyon is közelről figyelhettem őket.
Ebben a lélekboncolgatásban, amit Mauriac véghezvisz, nincs semmi romantika: ott áll előttünk a színpadon, a boncasztal mellett és diadalmasan megmutatja vizsgálatának eredményét: ecce anima!

Idézetek a könyvből:

C’est toujours le mystere d’une ame que la passion, meme coupable, nous découvre; et toute une vie de souillures n’altere pas cette splendeur d’un etre tel que nous le livre l’amour.

C’était un secret que connaissait Thérése: sous la couche épaisse de nos actes, notre ame d’enfant demeure, inchangée; l’ame échappe au temps.

C’est cela que signifie: se survivre, – lorsqu’on a la certitude de ne pouvoir plus rien ajouter ni rien retrancher a ce qui est.

Elle aurait donné sa vie… Mais ce serait trop simple s’il n’y avait qu’a donner sa vie… Personne n’a besoin de notre vie; on n’achete rien avec son sang.

La musique n’unit que ceux qui s’aiment du meme amour, de la meme espece d’amour, dans le meme intervalle de temps.

Mais l’amour cherche dans les etres, au-dela de la chair, un secret d’ardeur, de science et de ruse que possedent ceux-la seulement qui ont vécu.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be május 12, 2013 hüvelyk Francois Mauriac, Szépirodalom/egyéb

 

Címkék: , ,

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: