RSS

F. Scott Fitzgerald: The Great Gatsby

09 jún

great-gatsby1Fülszöveg: The exemplary novel of the Jazz Age, F. Scott Fitzgeralds’ third book, The Great Gatsby (1925), stands as the supreme achievement of his career. T. S. Eliot read it three times and saw it as the „first step” American fiction had taken since Henry James; H. L. Mencken praised „the charm and beauty of the writing,” as well as Fitzgerald’s sharp social sense; and Thomas Wolfe hailed it as Fitzgerald’s „best work” thus far. The story of the fabulously wealthy Jay Gatsby and his love for the beautiful Daisy Buchanan, of lavish parties on Long Island at a time when, The New York Times remarked, „gin was the national drink and sex the national obsession,” it is an exquisitely crafted tale of America in the 1920s that resonates with the power of myth. A novel of lyrical beauty yet brutal realism, of magic, romance, and mysticism, The Great Gatsby is one of the great classics of twentieth-century literature.

Értékelésem: Nagyon érdekesen alakult a kapcsolatom ezzel a regénnyel. Első találkozásom Gatsby-vel Robert Redford személyében volt még kamaszkoromban, amikor édesapám, aki nagy rajongója mind a könyvnek, mind a filmnek, rávett, hogy megnézzem. Nem sokat értettem belőle akkoriban, de megmaradt bennem egy emlék arról a furcsa érzésről, amit a szemeim előtt pergő képek keltettek bennem. Most, hogy ismét filmet készítettek belőle, úgy döntöttem, mielőtt elmegyek moziba megnézni, elolvasom a könyvet.
gatsbyAz elején feszült érdeklődéssel olvastam; a különböző karakterek kibontakozása, a Gatsbyt körülvevő rejtély, az az egész csillogó világ, ami már az elejétől fogva sejteti, hogy semmi nem az, ami és hogy az egész csak felszín, ami mögött nagy valószínűséggel csak mély üresség tátong (komoly drámák születésére éppen ideális környezet), szóval mindez fogva tartotta a figyelmemet. Majd jóval a közepén túl, amikor már teljesen belefeledkeztem a regénybe, elkezdett hatni rám: rettenetesen idegesített Daisy, haragudtam Gatsbyre, hogy ennyire vak és egy nem létező ideált üldöz, Tomot mélységesen megvetettem, Nicket pedig legszívesebben felszólítottam volna, hogy ne csak figyelje az eseményeket, hanem tegyen valamit, rázza fel Gatsbyt, rángassa ki onnan, vigye el valahova, ahol kaphat még egy esélyt, ezúttal egy igazit. Az íróval is veszekedtem jó darabig, folyton azt mondtam neki, hogy „Ugyan már, ilyen emberek nem léteznek, soha nem is léteztek. Értem én, hogy roaring twenties, meg elképesztően gazdag unatkozókról van szó, na de akkor is túlzottan valószerűtlenek a szereplők. Pedig ez nem fantasy és nem utópia, akkor hát miért ilyenek?”
A válasz a könyv utolsó oldalain vált egyértelművé: a szereplők nem csak karakterek, hanem egy egész társadalom metszete. A szerelmi történet pedig nem azokból a szálakból szövődik csupán, melyek összekötik a szereplőket, hanem egy egész társadalom szerelmi története a saját nagyra törő álmaival. Ahogy Gatsby szerelme beteljesülés után tragédiába torkollik, úgy az amerikai társadalom álma is annak ellenére, hogy sokan valóra váltották a felvirágzó ’20-as évek elején, az évtized végén bekövetkezett válságban semmisé válik. Gatsby nagyszerűsége az amerikai álom nagyszerűsége, halála pedig, ennek a szétfoszlása.
Kiváló korrajz, keserédes utóízzel.

Néhány jegyzet

A regény háttere:
A szerző életrajza számtalan párhuzamot mutat Jay Gatsby pályájával. F. Scott Fitzgerald sosem diplomázott le, helyette 1917-ben belépett a hadseregbe. Miközben Alabamában állomásozott megismerte a tizenhét éves Zelda Sayret, akibe azonnal szerelmes lett. Zelda beleegyezett, hogy feleségül megy hozzá, de a házasságot egészen addig halasztották, ameddig Fitzgeraldnak nem sikerült szert tennie vagyonra és hírnévre az első nagy sikerű regényének (This Side of Paradise) a megjelenésének köszönhetően 1920-ban. Amint híressé vált, Fitzgerald belevetette magát egy extravagáns életmódba, miközben igyekezett minél nagyobb vagyont összegyűjteni, hogy kielégítse Zelda elvárásait.
A regény 1925-ben jelent meg először, egy olyan korban, amikor az amerikai gazdaság addig sosem látott jólétet  biztosított annak a generációnak, mely végigcsinálta a háborút, de még mindig életpályája elején volt. E mellett a szesztilalom egy új milliomosokból álló réteget hozott létre. A konzervatív és ideje múlt értékek eltűntek, és a vagyon mutogatása, meg az extravagáns életmód került előtérbe. Mint Nick, Fitzgerald is vonzónak és izgalmasnak találta ezt a fajta életstílust, és mint Gatsby, ő is idealizálta a gazdagokat. Ettől függetlenül, szintén Nickhez hasonlóan, Fitzgerald átlát a jazz korszak ragyogó leplén, és észreveszi, hogy mögötte nincs semmilyen erkölcsi tartalom, így elmondható, hogy “A nagy Gatsby” Fitzgerald személyes próbálkozása, hogy szembenézzen saját ellentmondásos érzelmeivel, amelyeket ez az évtized keltett benne.

Néhány érdekesebb téma és szimbólum.
Az ellentétet a “régi pénz” (Tom és Daisy Buchanan, Jordan) és az “új pénz” (Jay Gatsby) között, nagyon jól érzékelteti a szimbolikus földrajzi elhelyezkedés: West Egg és East Egg. Gatsby könyvtára, melyben mérhetetlenül drága, de soha nem olvasott könyvek tömörülnek, a tartalom nélküli csillogó életvitelt szimbolizálja.  Maguk a szereplők egy-egy társadalmi rétegnek az irodalmilag kiemelt képviselői.

Az egyik fő témája a regénynek a gazdag társadalmi rétegek szociológiája. Fitzgerald úgy írja le az új-gazdagokat, mint vulgáris, hivalkodó embereket, akikből hiányzik a jó ízlés és a társadalmi kifinomultság. Gatsby például egy feltűnően berendezett rezidenciában él, rózsaszínű öltönyt visel, egy Rolls-Royce autót vezet és nem érti a társaságban használatos finom utalásokat (nem veszi észre, hogy Sloanék meghívása nem őszinte). Ezzel szemben az arisztokráciának van stílusa, ízlése és eleganciája, viszont a “régi gazdagok”  önzők és szívtelenek, és annyira hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a pénz enyhítsen miden kellemetlen vagy rossz érzésen, hogy egyáltalán nem törődnek azzal, ha megbántanak valakit (Tom és Daisy egyszerűen elköltöznek a baleset után, nem vállalnak felelősséget és még annyit sem tesznek meg, hogy megjelenjenek Gatsby temetésén.)

b5935ae5Fontos idézetek/részletek a könyvből:

“I hope she’ll be a fool—that’s the best thing a girl can be in this world, a beautiful little fool.”

“He had one of those rare smiles with a quality of eternal reassurance in it, that you may come across four or five times in life. It faced, or seemed to face, the whole external world for an instant and then concentrated on you with an irresistible prejudice in your favor. It understood you just as far as you wanted to be understood, believed in you as you would like to believe in yourself.”

“The truth was that Jay Gatsby, of West Egg, Long Island, sprang from his Platonic conception of himself. He was a son of God—a phrase which, if it means anything, means just that—and he must be about His Father’s business, the service of a vast, vulgar, and meretricious beauty. So he invented just the sort of Jay Gatsby that a seventeen year old boy would be likely to invent, and to this conception he was faithful to the end.”

“Gatsby believed in the green light, the orgastic future that year by year recedes before us. It eluded us then, but that’s no matter—tomorrow we will run faster, stretch out our arms farther. . . . And then one fine morning—
So we beat on, boats against the current, borne back ceaselessly into the past.”

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be június 9, 2013 hüvelyk F. Scott Fitzgerald, Szépirodalom/egyéb

 

Címkék:

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: