RSS

Baráth Katalin kategória bejegyzései

A türkizkék hegedű helyszínei: Abbázia a századelőn

Bartáth Katalin A türkizkék hegedű c. regényének az utolsó része Abbáziában játszódik.

Abbázia (az 1900-as évek elején)

Opatija (magyarul Abbázia, németül és olaszul Abbazia) város Horvátországban Primorsko-Goranska megyében. Mivel a regényben a magyar Abbázia elnevezést használja a szerző, a továbbiakban én is ezen a néven fogom említeni. A város Fiumétól 8 km-re nyugatra az Isztriai-félsziget északkeleti részén a Kvarner-öböl partján fekszik. A 15. században bencések alapítottak itt kolostort. A neve is innen származik: opatija apátságot jelent hhorvát nyelven. A 19. századig lakatlan vidékre először fiumei kereskedők kezdtek építkezni a kolostor köré. Fiume kikötőjének kiépülésével üdülőterületté fejlődött, 1884-ben a vasút kiépülésével hatalmas nyüzsgő üdülőhellyé vált. 1907-re Karlsbad után a Monarchia második legnagyobb üdülőhelye lett, ahol több neves személyiség, köztük I. Ferenc József és több király és művész is megfordult.

„Jogosnak látszott hát a feltételezés, hogy a herceg lakosztályát egy másik épületben fizetik a Monarchia népeinek adójából, és mi sem tűnt illőbbnek egy ekkora méltósághoz, mint az a villa, ahol két évtizede a porosz császár is megszállt. Rajta kívül még a román királyi pár (Károly és Erzsébet), Luxemburg nagyhercege, Alfréd és a neves táncos Isadora Duncan is élvezte már ennek a háromszintes, visszafogottan elegáns épület személyzetének vendégszeretetét.”

A könyvből idézet részlet az Amália-villáról szó; a fenti képen is az látható mai állapotában.

„És ugyan a Stefánia meg a Quarnero szálló körbebástyázza magát mindenféle jöttment, délszaki, üvegházi pálmafával, azért az én ablakomból gyönyörűen látni, ahogy  a megvénült hercegkisasszonyok ezüst kanálba akarják fojtani  egymást a szállók teraszán…”

Hotel Quarnero egy régi képeslapon

Hogy ki mindenki fordult meg Abbáziában a magyar nevezetességek közül, azt ebben a nagyon érdekes összefoglalóban olvashatjuk: Rippl-Rónaitól József Attilán át Máraiig

Rippl Rónai: Abbázia (Voloscai részlet), 1903 körül

 

Kapcsolódó blogbejegyzéseim:

A türkizkék hegedű helyszínei: Budapest a századelőn

Baráth Katalin: A türkizkék hegedű

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be június 18, 2012 hüvelyk Baráth Katalin

 

A türkizkék hegedű helyszínei: Budapest a századelőn

Baráth Katalin A türkizkék hegedű c. regénye két fő helyszínen játszódik a 20. század elején.

Az egyik Budapest.

“…visszaterelte Dedét a Singer és Wolfner tekintélyes, háromemeletes épületébe, ahol nemcsak A Nő szerkesztősége kapott otthont, hanem a Tutsek Anna vezényelte Magyar Lányok is. […] A magas, grófi külsejű, megközelíthetetlen Herczeg Ferenc is ebből az épületből irányította az Új Időket, amely lappal Veron más sokkal inkább ki volt békülve, hiszen ennek köszönhetően gyakran kileshette a lépcsőházban, ahogy Gárdonyi Géza vagy Tormay Cécile személyesen járul az irodalmi fejedelem színe elé.
Most azonban nem az épületbe vezető kapun léptek be, ahonnan az imént kijöttek, hanem a másik, fényes, kétembernyi magas üvegablakok között meghúzódó ajtón. Ez az ajtó Singer és Wolfner Monarchia-szerte nevezetes könyvkereskedésébe vezetett.”

1885-ben Singer Sándor és Wolfner József megalapította a Singer és Wolfner könyvkiadó és könyvkereskedő céget. Akkoriban az egyik legnagyobb és legsikeresebb magyar kiadónak számított. A huszadik század elején sorra jelentek meg korszerű és igényes könyvesboltok. A kiadó Andrássy úti üzletének megnyitásakor már közel 26 éve szolgálta ki olvasóit, így jelentős előnnyel rendelkezett az akkor nyíló üzletekkel szemben. A Singer és Wolfner kiadó 1912-ben költözött az Andrássy út 16. szám alá. A földszinten volt kialakítva az üzlet, amely korabeli források szerint akkoriban a legszebb és a legkorszerűbb volt a Monarchia területén. Felette az emeleten pedig a szerkesztőség működött, ahol az Én újságom és a Magyar lányok című hetilapot készítették hétről hétre az olvasók szórakoztatására. Az üzlet belső terét, a berendezést, az óriási bronzcsillárokat, a festést, a kirakatokat és a homlokzat cégtábláit Maróti Géza szobrászművész tervezte. A famunkálatok Kiss József asztalos nevéhez fűződnek. A tárolópolcok egészen a mennyezetig értek és a hatalmas mennyiségű alkotás meglepően jól rendszerezett és könnyen átlátható volt. (Forrás: hu.wikipedia.org)

„E fullasztó déli órán rajtuk kívül senki más nem időzött Mandel Mórné kölcsönkönyvtárában, pedig az ilyen intézmény ritkaságnak számított Pesten.”

A MEK-ben található egy cikk „A magyar könyvtárak a kapitalizmus kifejlődésének korábban”, amiben statisztikai adatokat vannak az országban 1867–1918 között működő könyvtárakról. Ebben a következő olvasható: “A legnagyobb állománnyal, 46.000 kötettel Mandel Mórnak a budapesti Haris bazárban levő könyvtára rendelkezett, ebből 21.000 német, 19.000 francia és 3-3000 magyar és angol nyelvűvel.”

A Budapest Főváros Levéltárának honlapján peidg ezt találtam a könyvtárról:
“A Károly körúttól az Oktogonig egymást érték a könyvesboltok. A 4. szám alatt Zippser és Kőnig, a 10-ben Singer és Wolfner, a 21-ben Wodianer utóda: Lampel Róbert, a 31. szám alatt Eisler, a 33-ban Mandel Mórné, a 37-ben Sachs és Pollak árusítottak könyveket. Mandel Mórné boltjában a század első éveiben a legnagyobb hazai magán- kölcsönkönyvtár működött: százezer kötettel állt a közönség rendelkezésére, a magyar mellett német, francia és angol nyelvű irodalmat kínált a higiéniát sem mellőzve.”

“… és hiába nézett le rá szigorúan a két szobor a Párisi Nagyáruház homlokzatáról, a kerek óra mellől. Mert ugyan miért is ijesztették volna meg ezek a szobrok, különösen az, amelyik hozzá hasonlóan egy pénzes zacskót szorongatott a kezében? Ezt az alakot állítólag az áruház tulajdonosáról, Goldberger Samuról mintázták, akiről nem keringtek különb pletykák, mint bármelyik nevezetesebb utcai tolvájról.”

Goldberger Sámuel óbudai textilgyáros első Párisi Nagy Áruházát 1892-ben nyitotta meg Budapesten a Kerepesi (ma Rákóczi) és a Klauzál utca sarkán. A többszintes épületben minden kapható volt, amire abban az idõben az embereknek szüksége lehetett. A szűk helyen szinte minden áruval volt tele, a kiszolgálás példás volt, így az áruház néhány hónap leforgása alatt népszerű lett. A bolt idővel elképzelhetetlenül zsúfolt lett, a századfordulóra bevezették a csomagküldő szolgálatot amely tovább lendítette a forgalmat. Hamarosan bekövetkezett a katasztrófa, 1903. augusztus 4-én egy rövidzárlat következtében keletkezett tűzvészben 14-en haltak meg. Az árukészlet jelentős része is megsemmisült. Itt alkalmaztak először Budapesten ugróponyvát az emeleten rekedtek mentésére. A halottak közül mindössze egy volt az áruház alkalmazottja, a többiek a bolt feletti lakások bennrekedt polgárai voltak. A túlélőket még I. Ferenc József is meglátogatta a Rókus kórházban. Goldberger Sámuel kiváló kereskedő volt hamar felismerte, hogy a nagy áruházaké a jövő. Elhatározta, hogy áruházát újra megnyitja, de most már a kor követelményeinek megfelelő kialakításban. 1908-ban megvásárolja az Andrássy úti Petánovics-házat, a Casinóval együtt. Az átalakítás tervezését Sziklai Zsigmondra, a kivitelezést az eredeti Casino tervezőjére, Petschacher Gusztávra bízta.
Csakhamar kiderült, hogy a meglévő ház szerkezete gyenge, így az eredeti terveket át kellett dolgozni. Az új tervet a későbbiek során még többször módosították, ennek ellenére az 1909 május végén elkezdett átalakítási munkálatokat 1910 karácsonyára befejezték. Az áruház – mind a szakma mind a vásárlók elismerésével övezve – 1911. március 3-án nyílt meg.Az egykori Casino-ból csupán a Paulay utcai pince, a földszinti Csonka-terem és az első emeleti – Lotz Károly és Feszty Árpád freskóival díszített – bálterem maradt meg. Csodálatra méltó, hogy az akkori betonozási technológiákkal miként tudták ilyen rövid időn belül felépíteni ezt a házat, amely az egyik első vasbeton vázas épület volt Magyarországon!

A munkálatok óriási összeget emésztettek fel, Goldberger úr kénytelen volt eladogatni kisebb boltjait, hogy pénzhez jusson. Az áruház megnyitásának napján már egyetlen kis üzlettel sem rendelkezett!
Az első világháború utáni gazdasági válság sokat ártott a kiskereskedelemnek is. 1923-ra a Párisi majdnem csődbe ment, ezért a családi vállalkozást – Párizsi Nagy Áruház Rt. névvel – 1923. szeptember 1.-én részvénytársasággá alakította át. Goldberger Sámuel lett a főrészvényes, az áruház egyes osztályait más-más bérelte. Hamarosan megjelentek a filléres árucikkek. A Párisi ekkor már alig működött áruházként, inkább a bazár-jelleg felé lépett vissza, s a főváros egyik legolcsóbb vásárlóhelye lett. A kispénzű vásárlók minél szélesebb körét célozták meg, ez viszont riasztóan hatott a középosztály vevőire. Az intézmény forgalma mégis fellendült és jövedelmezővé vált, 1930 körül már négy-ötszáz alkalmazottat foglalkoztatott. (Forrás: retronom.hu)

 “A Nemzeti Színháznál megálltak. Veron értetlenkedve  nézte a színház qszlopos bejáratát és az egész leginkább szivardobozra emlékeztető puritán épületet.”

Kapcsolódó blogbejegyzésem:

Baráth Katalin: A türkizkék hegedű

A türkizkék hegedű helyszínei: Abbázia a századelőn

 
Hozzászólás

Szerző: be június 17, 2012 hüvelyk Baráth Katalin

 

Baráth Katalin: A türkizkék hegedű

Fülszöveg:

A türkizkék hegedűben Dávid Veron a Nő című feminista lap munkatársaként egy eltűnt kisfiú után nyomoz hű segítőivel. A gyanú egy ördögi alakra terelődik, aki vallásos lózungokkal – és persze sármos külsejével – vonzza magához a gyermek után áhítozó nőket. Balatonfüreden keresztül egészen Abbáziáig követik őt szereplőink, ott viszont olyan titkos üzelmekre bukkannak, amelyek az egész Osztrák-Magyar Monarchia jövőjére katasztrofális és végzetes következményekkel járhatnak. A regény ismét egy felejthetetlen kirándulás a Monarchia korába a szerzőtől megszokott élvezetes stílusban, fergeteges humorral és felejthetetlen szereplőkkel.

Értékelésem:

Én imádtam ennek a könyvnek a hangulatát! És igen, persze, ez egy krimi, de engem sokkal inkább elvarázsolt az, hogy sétálhattam Budapesten majd Abbáziában az 1910-es években, hogy láthattam az akkori épületeket (volt köztük híres kiadó és könyvtár is!), az akkori ruhákat; hogy halhattam az utcai zajokat, amikor még több volt a hintó, mint az autó, és hogy betekintést nyerhettem egy korabeli női lap szerkesztőségébe és a „jómódúak” mindennapi életébe. Az, hogy mindez egy izgalmas történetnek adta a keretet, amiben van gyerekrablás, gyilkosság, politikai és társadalmi intrikák, csak tovább fokozta az élményt. A főhősnő karakterét nagyon jól alkotta meg a szerző, és az ő különleges személyisége még több színt vitt a türkizkék hegedű palettájára. Az egy csillagot azért vontam le, mert bár izgalmas a történet, de mégsem annyira lélegzetelállító, meglepő és fordulatos, mint ahogy a nagy klasszikus krimiktől megszokhattuk. Ettől függetlenül, ha semmi krimi-szerű nem lenne benne, ha Dávid Veron csak szimplán jönne-menne ebben a számomra varázslatos korszakban és világban, akkor is elolvasnám a sorozat összes kötetét!:) Most majd a harmadikkal fogom folytatni – amit a Könyvhéten szereztem be és dedikált példány!:) – , az elsőt meg majd valamikor pótolom, ha hozzájutok.

A könyvvel kapcsolatban elvégeztem én is egy saját kis nyomozást, igaz én nem egy bűnöző nyomára szerettem volna bukkanni, hanem egy épületet kerestem. A könyvben egy idézetet találunk állítólag a Magyar Műértő lapból arról a különleges Andrássy úti épületről, amiben Veron és Mara laknak, és amit a könyvben Argyelán-villának neveznek, és ezen a néven jelenik meg az idézett cikkben is.A könyvben idézett cikk részletét így olvashatjuk:
“Aki aztán a műalkotást megillető érdeklődéssel közeledik az Andrássy út utolsó villájához, az Árkay Aladár tervezte Argyelán-villához, hirtelen egy sajátos hatás rabja lesz. Azonnal megérzi, hogy itt egy finoman, sőt magyarosan érző, eredeti képekben gondolkozó művész alkotásával került szembe.” Nos, kíváncsi voltam, hogyan is néz ki és hogy esetleg még ma is áll-e az Argyellán-villa. Kutakodásaim során megtaláltam az idézett cikket! Eredetileg a _Művészet_ c. lapnak a 1910-i harmadik számában jelent meg. Abból kiderül, hogy Argyelán-villa nem létezik, hanem a Babocsay villáról van szó. A cikk-részlet eredeti szövege:“Aki aztán a műalkotást megillető érdeklődéssel közeledik az Andrássy-út utolsó villájához, az Árkay Aladár tervezte Babocsay-villához, hirtelen egy sajátos hatás rabja lesz. Azonnal megérzi, hogy itt egy finoman, sőt magyarosan érző, eredeti képekben gondolkozó művész alkotásával került szembe.”
Itt olvasható a teljes cikk : http://www.mke.hu/lyka/09/115-120-villa.htm, és több képet is láthatunk az épület belsejéből, vagyis abból a környezetből, amiben a főszereplők töltötték mindennapjaikat.

Dávid Veron, a főhősnő, A nő és a társadalom női lapnál dolgozik, ahol kisebb nézeteltérése támad a főszerkesztővel, Schwimmer asszonnyal.

A Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívumának köszönhetően beleolvashatunk a lap bármelyik számába. Nagyon érdekes cikkek vannak, íme néhány cím 1911-ből (ebben az évben zajlanak az események a könyvben):
Justh Gyula és a nők választójoga.
Galló Paula: Suffragettekről és egyebekről.
Boross Lujzái Nők az iparfelügyeletben.
Sugár Margit: A feminizmus és olvasmányaink.
Wíllhelm Szidónia: A nőtísztvíselők jövője.
Gáspárné Dávid Margit: A feleség.

 Az említett nézeteltérés oka: „Egy hónappal korábban megpróbált bekönyörögni a lapba egy Erdős Renée-től származó költeményt, mert úgy vélte, a magyar nőknek nem elég a választójog érdekében cselekedniök, de értelmük felvilágosítása és a modern kor eszméinek ismerete céljából az is elengedhetetlen, hoy lépést tartsanak a huszadik század éppen csak elkezdődött második évtizedének irodalmával.”

Nekem ismeretlen volt eddig Erdős Renée neve, úgyhogy egy kicsit utánanéztem, és kiderült, hogy a legszívesebben egy életrajzi könyvet olvasnék róla, annyira érdekes és meghökkentő volt az életútja.

Felső-magyarországi, sokgyermekes szegény magyar zsidó családban született. Győri és budapesti iskolaévei után színésznőnek tanult a fővárosban, ám tanulmányait hamarosan megszakította. Első verseivel A Hét költőjeként indult, s a női lélek merész ábrázolójaként mutatkozott be. A kritika várakozásaival ellentétben nem a tartózkodó leányi báj, hanem a nő szerelmi vágyának megéneklésével aratott sikert, s vívta ki a századforduló némely korifeusának haragját. Regényeit ifjú lányok csak titokban olvasták, s a közvélemény nemsokára mint a legerotikusabb magyar írónőt tartotta számon. Költészete Ady Endrére is hatást gyakorolt, akárcsak Bródy Sándorra, akinek évekig a szeretője volt. A családos – és csapodár – Bródyval való szakítás után egy olaszországi kolostorba vonult vissza, ahol katolikus hitre tért. Ezt követően írásaira a misztikus erotikus atmoszféra volt jellemző.1913-ban feleségül mentFülep Lajos művészettörténészhez. Erdős Renée volt az első nő a magyar irodalomban, aki meg tudott élni alkotómunkásságából. 1944 -ig Rákoshegyen lakott. Egykori lakóháza, az Erdős Renée Ház ma kiállítóterem és helytörténeti gyűjteménynek ad otthont. (Forrás: http://hu.wikipedia.org)

Kék Pillangók,

Kék pillangók szálltak fölöttem,
Hogy a réten keresztül jöttem
S incselkedve, tánczolva félig:
Elkisértek az erdőszélig.

S hogy utam az árnyékba tévedt;
Riadtan, némán összenéztek.
Félték a lombok hűs homályát,
A rengeteg halk mormolását.

A mig arany napfényben jártam,
Gázoltam színes vadvirágban,
S felém a rózsák integettek:
A kék pillangók hogy szerettek!

Kapcsolódó blogbejegyzéseim:

A türkizkék hegedű helyszínei: Budapest a századelőn

A türkizkék hegedű helyszínei: Abbázia a századelőn

 
Hozzászólás

Szerző: be június 17, 2012 hüvelyk Baráth Katalin, Magyar kortárs

 
 
%d blogger ezt kedveli: