RSS

Emlékházak – külföldi írók kategória bejegyzései

Emlékházak – Virginia Woolf

Virginia Woolf szülőháza

Virginia Woolf szülőháza

Virginia Woolf  (1882. január 25 – 1941. március 21.) Adelina Virginia Stephenként látta meg a napvilágot egy londoni felsőközéposztálybeli családban a Hyde Park Gate 22.-es szám alatt található házban, a Kensington Park mellett, London nyugati részén. Ebben a házban tanította apja, Leslie Stephens, híres kiadó, őt és később ismert művészé vált nővérét, Vanessa Bell-t. Ez a három személyiség azt a kitüntetést szerezte meg a háznak, hogy ma ez az egyetlen olyan épület Londonban, amelyiken három emléktábla is látható. Se Virginia, se Vanessa nem jártak iskolába, nevelőik és szüleik tanították őket, kivételes műveltségüket pedig apjuk hatalmas könyvtárában szerezték meg.

Hyde Park 22  emléktáblák

Hyde Park 22 emléktáblák

Itt “adták ki” a Stephens gyerekek a családi újságot a Hyde Park Gate News-t, ami egy felbecsülhetetlen értékű írás, hiszen a gyerekek ebben rögzítették ennek a viktoriánus családnak a mindennapjait, saját maguk és szüleik szórakoztatására.

A ház, ami egykor a sok gyerekes Stephens család tulajdona volt, ma is áll, és hat lakásos lakóházként üzemel.

1882-től 1894-ig a család, a nyáriszüneteket egy Cornwall-ban található tengerparti kisvárosban, St. Ives-ben töltötte.

A Cornwall-i nyaraló: Talland House régen

A Cornwall-i nyaraló: Talland House régen

Virginia Woolf imádta ezt a helyet, ami abból is látható, hogy ez a környezet inspirálta A világítótorony és más regények helyszínét is; felnőttkorában az írónő, amikor csak tehette, visszatért ide.

Családi kép Talland House-nál

Családi kép Talland House-nál

1895-ben Virginia anyja meghal, és az apja ezek után már nem kíván soha ide visszatérni, úgyhogy átadja másnak a bérleti jogot. Ma az épület, eredeti állapotában felújítva, luxus szállásként szerepel a St.Ives-be látogatók számára.

Gordon Square 46, Bloomsbury, London

Gordon Square 46, Bloomsbury, London

Apja halála után 1904-ben a Garden Park Gate házat eladják, és Virginia és  testvére Adrian  a Gordon Square 46. szám alatt található házba költöznek Bloomsbury-be, ahol megalakul az értelmiségiekből álló (köztünk későbbi férje Leonard Woolf) Bloomsbury Csoport.

Clifford's Inn

Clifford’s Inn

1912 augusztus 10-én Virginia férjhez ment Leonard Woolf-hoz, akihez egész élete során szoros kapcsolat fűzte. A házaspár együtt alapította a Hogarth Press kiadót, amit a saját richmondi házuk után neveztek el. Ez a kiadó adta ki Virginia Woolf, T.S. Eliott és más angol írók műveit is. Mielőtt Richmond-ba költöztek volna, házaséletük elején Virginia és Leonard még Londonban éltek a Clifford’s Inn volt fogadó épületében (Fleet Street 13). Az épület fogadóként müködött 1344 és 1904 között, majd lakásokat alakítottak ki benne, és a mai napig lakó-, és irodaházként funkciónál.

Hogarth House, Richmond

Hogarth House, Richmond

1915-ben költöznek Richmondba, Virginia két idegösszeomlását követően. A férje úgy gondolta, hogy jót fog neki tenni, ha távol van Londontól. Ezenkívül, igyekezett neki valamilyen  elfoglaltságot találni, és egy hirtelen ötletnek engedve egyik nap vásároltak egy kézi nyomdát. Ez volt a később megalakult Hogarth Press kiadó kezdete.

Az összes otthona közül a legszebb, és az igazi írói otthon az 1919-ben Sussex-ben vásárol Monk’s House volt. Kényelmes, hangulatos, ízlésesen berendezve, szép kerttel, amit Leonard gondozott.

Monk's House

Monk’s House

A nappaliban láthatjuk Virginia Woolf kedvenc olvasó foteljét, aminek a huzatát a testvére Vanessa Bell tervezte. Az asztalnál található székek támlájába az írónő monogramját vésték.

Monk's House: nappali

Monk’s House: nappali

Az ebédlőben található tükör keretét és a székeket Duncan Grat és Vanessa Bell tervezték; a festmény a kandalló felett a házzal együtt jött és a házaspár megtartotta.

Monk's house: étkező

Monk’s house: étkező

Virginia hálószobája kedvenc színére, halvány zöldre volt festve.

Monk's House: hálószoba

Monk’s House: hálószoba

A kertben egy kis külön épületrészben alakították ki Virginia dolgozószobáját, aminek a kertre néző terasza is volt. Itt látható az íróasztala.

Monk's House: dolgozószoba

Monk’s House: dolgozószoba

Leonard és Virginia halála után a ház Leonard egyik közeli barátjának a gondozásába került, aki 1972-ben eladta a University of Sussex-nek, ahonnan 1980-ban a National Trust (nemzeti alap, aminek a célja régi épületek, gyönyörű kertek és védett tájak konzerválása) tulajdonába került. Virginia sok képet készített a házról, így ma eredeti állapotában lehet megtekinteni hetente kétszer.

Kapcsolódó blogbejegyzéseim:

Virginia Woolf: Az évek (karcok és idézetek)

Virginia Woolf: Az évek (értékelés)

 
Hozzászólás

Szerző: be február 4, 2012 hüvelyk Emlékházak - külföldi írók, Virginia Woolf

 

Emlékházak – Oscar Wilde

Oscar Wildes szülőháza (Westland Row Dublin)

Oscar Wildes szülőházának bejárata (Westland Row Dublin)

Oscar Wilde 1854 október 16-án született Dublinban. Szülei a dublini értelmiséghez tartoztak és mindketten sikeresek voltak abban, amit csináltak: apja, Sir William Wilde, Írország egyik legelismertebb sebésze volt, miközben több régészettel és népművészettel foglalkozó írása is megjelent; anyja, Lady Wilde, feminista és patrióta verseket publikált, melyek inkább voltak ismertek az excentrikus hangulatuk, mint az irodalmi értéküknek köszönhetően.

Az író szülőháza Dublinban található a Westland Row 21. -es szám alatt. Ma ez az épület a dublini Trinity College egyik  részlegének, az Oscar Wilde Központnak a székhelye.

1855 és 1878 között a család a Merrion Square 1.-es szám alatt lakott egy tipikusan György-kori házban. Az épület 1994 óta a dublini Amerikai Kollégium tulajdonába került, és elindult egy restaurációs projekt, aminek keretében néhány belső teret is berendeztek korabeli bútorokkal és a György-kori belsőépítészeti divatnak megfelelően.

Oscar Wilde gyerekkori otthona Merrion Square

Oscar Wilde gyerekkori otthona Merrion Square

1884-ben már  London egyik divatos városrészében, Chelsea-ban, Tite street 34.-ben (azelőtt 16.) találjuk az immár családfő  írót. Az épület bejáratánál egy emléktábla jelzi, hogy ott lakott Oscar Wilde. Ez volt az otthona egészen az 1895-ben bekövetkezett letartóztatásáig.

Oscar Wilde lakása London, Chelse, Tite Street 34.

Oscar Wilde lakása London, Chelse, Tite Street 34.

Oscar Wilde utolsó éveit Párizsban töltötte a L’Hotel d’Alsace-ban az alábbi képen látható szobában, aminek a falát néhány bekeretezett levél díszíti, amiben a szálloda vezetősége felszólítja az akkor már nagyon rossz anyagi helyzetben levő Wilde-ot a számlái kifizetésére. Akkoriba ez egy olcsó helynek számított, ma a szálloda L’Hotel név alatt folytatja működését, mint egy ötcsillagos szálláshely. A 20-as számú Oscar Wilde lakosztály nyilván ma ennek megfelelően van berendezve. Az a legenda járja, hogy a halálos ágyán Oscar Wilde a következő megjegyzést tette: “A tapétám és én élet-halál harcot folytatunk. Egyikünknek mennie kell.”

Oscar Wilde párizsi szobája“Csatorna szennyében gázolunk mi mind, ám van köztünk olyan, ki a csillagokba néz.” 

Kapcsolódó blogbejegyzésem: Füvezzünk Oscar Wilde-al

 
Hozzászólás

Szerző: be január 6, 2012 hüvelyk Emlékházak - külföldi írók, Oscar Wilde

 

Címkék:

Emlékházak – Chateaubriand

Francois-René de Chateaubriand 1768 szeptember 4-én született a breton Saint-Malo kis kikötő városban a  Rue des Juifs (ma Rue Chateaubriand) 3. szám alatt.

Chateaubriand szüllőháza

Chateaubriand szüllőháza

A ház része egy nagyobb épületegyüttesnek (a fenti képen az egyik utca felöli front látható),  ami  ma a  Hotel de France et Chateaubriand  (Place Chateaubriand, No.12) név alatt őrzi az író szülőhelyének emlékét egy kedves kis emlékudvar keretében.  Itt látható a bejárat fölött Chateaubriand mottója: “Mon sang teint les bannières de France” (“Vérem festi Franciaország lobogóit”) és a szülőházat jelölő felírat is.

Chateaubriand emlékudvar

(A szálloda honlapján megtekinthető az udvar minden részlete egy nagyon jó minőségű virtuális túra felvételen.) Tanulmányai végeztével  Chateaubriand a család birtokában lévő Chateau de Combourg-ba tér vissza, nem messze Saint-Malo-tól. A kastély építkezése a XI. században kezdődött és végleges formáját négy évszázaddal később nyerte el. Chateaubriand apja 1761-ben vásárolja meg, de a család csak 1777-ben költözik ide.  Gyerekkora emlékei, és a 16 és 18 éves kora között itt töltött két év meghatározóak lesznek a leendő író személyiségének kialakulásában. Visszaemlékezéseiben ezt írta erről a helyről: “C’est du bois de Combourg que je suis devenu ce que je suis” (A Combourgi erdő tett azzá, aki lettem).Szerb Antal pedig az alábbiakat jegyzi az írónak erről a korszakáról:”…talán kelta vére is magyarázza álmodozó természetét és gazdag képzeletét. De megmagyarázza ifjúkora is, az öreg, elhanyagolt combourg-i kastélyban, rosszindulatúan zordon apja mellett; nem értette senki, csak gyenge idegzetű, korán meghalt nővére, Lucile; megmagyarázzák az esték a kastély óriási lovagtermében, ahol az apjuk szótlanul járt fel és alá, mialatt nekik beszélgetniük sem volt szabad, csak figyelték, hogyan tűnik el apjuk alakja a terem túlsó végén, ahová már nem hat el a gyertyák bizonytalan világa…” (A világirodalom története. Magvető Könyvkiadó, hetedik kiadás, 1989, 480. oldal).

Chateau de Combourg

1807-ben Chateaubriand és felesége a Vallée-aux-Loups (Farkasok Völgye) nevű helyre költöznek Párizstól néhány kilométerre (a hely Chatenay-Malabry községhez tartozik), ahol felújítanak és átalakítanak egy házat, amely a mai napig hűen őrzi az író jellegzetes személyiségjeleit. René és Celeste azután költöznek ide, hogy a Mercure de France hasábjain megjelenik Chateaubriand Napóleont bíráló cikke, melynek hatására egy időre kirekesztik a politikai pályáról, és ez a hely válik számára egy igazi menedékké, ahol békét és ihletet talál. Jó néhány írása itt készül el és a Mémoires d’outre-tombe (Síron túli emlékiratok) is itt indul el útjára. A ház és a  hozzátartozó hatalmas park, amelyet szintén maga Chateaubriand alakított át és gondozott, ma múzeumként üzemel, így aki ellátogat oda felejthetetlen élményben részesülhet: romantikus séta a gyönyörű parkban, majd egy kis időutazás a XIX. századba a francia irodalom egyik emblematikus képviselőjének lakhelyére.

Chateaubriand háza

A földszinten található étkező visszaidézi az estélyeket, amiket René és Celeste rendeztek barátaik számára.

Chateaubriand háza

A földszintről egy egészen különleges lépcsőn lehet a felső emeletre jutni.

Lépcső

A társalgó szobát (azelőtt étkező) X. Károly stílusú bútorokkal rendezték be. A bútorok és a helyiségben található különböző dísztárgyak Chateaubriand a Bourbon királyi családhoz való kötődését jelzik.

Társalgó

A ház eladásának  meghírdetését követően Chateaubriand és felesége több kastélyt is meglátogattak. Az egyik ilyen útról, a Montboissier kastélyból visszatérve hozta magával Chateaubriand azt az íróasztalt, amin majd elkezdi írni a visszaemlékezéseit.

Íróasztal

Az első emeleten látható a Montmorency báró idején Juliette Récamier részére berendezett szoba. Azelőtt mindenbizonnyal ez volt Celeste Chateaubriand szóbája.

Juliette Récamier szobája

Talán az összes látogatható helyiség közül Chateaubriand szobája az, amelyik szerintem a legérdekesebb. A szoba berendezése az 1818-as leltár alapján került restaurálásra, illetve a restaurátorok Chateaubriand utolsó párizsi lakásának a berendezéséből is merítettek ihletet.

Chateaubriand szobája

1818-ban Chateaubriand olyan helyzetbe kerül, hogy kénytelen eladni a házat. Matthieu de Montmorency báró vette meg tőle, és ő fogadta itt a szintén nagyon híres Madame de Récamier-t; mialatt a tulajdona volt Montmorency báró átrendezte, illetve megnagyobbította a házat.

Bejárat

Chateaubriand háza: a bejárat

A ház parkjában található a Tour Velleda (Velleda torony). Itt rendezte be Chateaubriand a dolgozószóbáját és a könyvtárat.

Tour Velleda

Francois-René de Chateaubriand utolsó lakhelye Párizsban volt a Rue du Bac 120. szám allatt. Ott ma is meglátogatható egy emlékszoba.

Rue du Bac 120

Forrás: http://maison-de-chateaubriand.hauts-de-seine.net/web/chateaubriand/accueil “Ce lieu me plait … Je l’ai payé de mes reves et de mes veilles”(Tetszik nekem ez a hely… A saját álmaimmal és álmatlan éjszakáimmal fizettem érte) –  Chateaubriand a Chatenay-Malabry-i házáról.

Kapcsolódó blogbejegyzésem: Chateaubriand egyik utolsó szerelme

 
Hozzászólás

Szerző: be január 1, 2012 hüvelyk Chateaubriand, Emlékházak - külföldi írók

 

Címkék:

 
%d blogger ezt kedveli: