RSS

Fráter Zoltán kategória bejegyzései

Emlékházak – Ady és Csinszka pesti lakása

Két héttel ezelőtt ellátogattam a Petőfi Irodalmi Múzeumba, és onnan az élményen kívül nagy kinccsel tértem haza: Fráter Zoltán “Nincsenek itt már farsangi hajnalok” című kis könyvévvel, ami Ady Endre első saját otthonának és sajnos egyben utolsó lakhelyének a történetét mutatja be. Valójában nem is tudom, hogy lehet-e igazán könyvnek nevezni, hiszen csak 32 oldalas, de az is igaz, hogy mivel egy ennyire konkrétan behatárolható témával foglalkozik, nem is várható el nagyobb terjedelem. Én úgy érzem, hogy jól körbejárta Ady és Csinszka lakásának a történetét, és minden lehetséges megközelítést/kapcsolatot figyelembe vett és bemutatott: a költő életének az akkori, immár végső korszakát, a társadalmi és politikai helyzetet, a kapcsolatot az irodalmi és értelmiségi körökkel, az ebben az időszakban keletkezett Ady írások és az új élethelyzet közti párhuzamokat, és természetesen a lakás megszerzésének körülményeit, annak berendezését, a család és barátok véleményét.

Ady és Csinszka november 1917 és január 1919 között laktak a pesti Veres Pálné u 4-6. szám alatt található első emeleti lakásban (ma a Petőfi Irodalmi Múzeum által gondozott egyik emlékház). Ez Csinszka öröksége volt apja, Boncza Miklós ügyvéd után, aki itt, a saját lakásában, működtette az általa alapított Magyar Közigazgatás hetilap szerkesztőségét. Ez azért érdekes, mert Boncza Miklós halála után (1917 január) Adyék nem vették azonnal át a lakást, így a szerkesztőség továbbra is ott tartózkodott, és nem igazán akart kiköltözni. Csinszka fog harcolni velük, és mivel szép szóval nem tudja őket meggyőzni, hogy hagyják el a lakást, miután elkészül az átalakítás terveivel, egyszerűen nekiáll körülöttük átrendezni a saját tulajdonát: munkásokat hív, bútorokat cserél; nyilván, egy idő után ez ellehetetleníti a szerkesztői munkát, így ő lesz a gyöztes.

A lakás stílusát tekintve Csinszka ízlését egyértelműen befolyásolta a korabeli  biedermeier lakberendezési divat, ugyanakkor akkoriban a kortárs színi előadások díszletei is mérvadóak és iránymutatóak voltak, nem egy díszlettervező örvendve szinte ugyanakkorra hírnévnek, mint egyik másik rendező.

Baróti Marikának szóló, utóbbi levelében Csinszka aprólékosan ismerteti a Veres Pálné utcai lakás berendezésének tervét.

Ady és Csinszka lakása: az étkező

Ady és Csinszka lakása: az étkező

…”Nem lesz nagy, de kényelmes, meleg és a miénk. Első emeleten, villany, gáz, lift és központi fűtés, a város szívébe (!) és mégis csöndes helyen. Egy kis hallszerű előszoba, három lakószoba, fürdő. konyha, kamara, cselédszoba és egy kis balkon. […] A közbelső szobából egy kis Biedermayer szalont tervezek. […] A szoba közepén egy egytalpú kerek asztal és egy Nagymamától kapott, gyönyörű, régi hajlított lengyelországi garnitúra. Pasztellkék selyembrokáttal szeretném behúzatni – simával, vagy apró ezüst virágossal.

Ami igazán megható az, ahogyan Csinszka hosszadalmasan és részletesen eltervezi, majd meg is valósítja a lakással kapcsolatos terveit, ha nem is pontról pontra, de nagy gondot fordítva arra, hogy ez igazán otthon legyen Ady számára, az ő jelleméhez méltó otthon és az ő munkájához megfelelő környezet. Például, a padlót az egész lakásban filccel van bevonva, hogy a léptek zaja ne zavarja a költőt, a szobákat elválasztó ajtókat pedig Csinszka kiveteti és a helyükre vastag függönyöket tesz fel.

“Még a helyén sincs minden, amikor a régen várt önálló életet megkezdve, már-már bohémromantikára valló nagyvonalúsággal beköltöznek félig kész fészkükbe. „Székünk nincs, de van egy nagy díványunk, azon lakunk – első vacsora otthon – a szamováron főzünk tojást mert a gázhoz nem értünk.”

Ady és Csinszka lakása: ajtók helyett függönyök

Ady és Csinszka lakása: ajtók helyett függönyök

“Egy egész úri osztály nyugalma. A sötét paliszander bútorok csillogásába meleg sötétkék szűrődik, sok kék, Bertuka kedvenc színe. Sötétkék bársonyborítás, néhány jó szőnyeg, egyetlen hímzett párna sem, mütyürke sehol. A fodros tüllfüggöny nekem ugyan sok, de a biedermeier famunka miatt Bertuka elengedhetetlennek tartotta. Az ezüst nem tolakszik a vitrinekben, holott épp elég van a házban. Fölösleges, általában semmiben sincs, inkább bizonyos tartózkodásra hajlás a lakáskép egész felépítésében.” [Idézet a könyvben Dénes Zsófia leírásából]

Ady és Csinszka lakása: Csinszka szobája

Ady és Csinszka lakása: Csinszka szobája

„Nagyon jó és szép nálunk. Virágos, világos – csöndes és mindég süt a nap. A Bandi szobája mesterileg van megalkotva” – írja maga Csinszka valamelyik levelében. Mindjárt a beköltözés után barátok, családtagok és ismerősök jöttek egymásután meglátogatni a házaspárt az új otthonukban, és mindenki dicsérte a lakás hangulatát és Csinszka ízlését.

Csinszka és Török nagymama

Csinszka és Török nagymama

Az egyetlen dolog, ami megbotránkozást vállt ki a hozzájuk látogatók körében (bár pontosan Csinszka nem írja meg, hogy kiről van szó) az, hogy megveszi Léda arcképét, és „illő rámába” az édesanyja portréja alá teszi, ami valóban meglepő, viszont inkább tekinthető egy rendkívül nemes gesztusnak, mint botrányosnak, és szerintem ez is annak tudható be, hogy minden igyekezete az volt, hogy az otthon Ady világa legyen, mindennel ami ő, beleértve a múltját is.

Ady és Csinszka lakása: Ady szobája (a könyvborítón)

Ady és Csinszka lakása: Ady szobája (a könyvborítón)

A könyv végigkíséri a házaspár életét a Veres Pálné utcai lakásban, a kezdeti boldogságtól és szinte gyermeki örömtől, hogy végre van egy saját fészkük, át az 1918-as év politikai eseményein, amelyeket Ady közvetlenül az ablakából követhetett, egészen az itt  betegségben töltött utolsó időszakig.

Ady és Csinszka lakása: Ady íróasztala

Ady és Csinszka lakása: Ady íróasztala

Mindkettőjüknek ez volt az első igazi saját lakásuk, és Csinszka szeretete, gondossága, hihetetlen akarata és lelkesedése csinált belőle otthont a nagy költő számára.

Csinszka a szobájában

Csinszka a szobájában

Reklámok
 
 
%d blogger ezt kedveli: