RSS

Gárdonyi Géza kategória bejegyzései

Várak az Egri csillagokban

„Mit érezhetett Dobó e hírnek hallatára? Az a török had jön, amelyik a nyáron az ország két legerősebb várát rombolta le: Temesvárt és Szolnokot, s elfoglalta Drégelyt, Hollókőt, Salgót, Bujákot, Ságot, Balassagyarmatot – mindent, amit akart.”

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Kapcsolódó blogbejegyzésem: Gárdonyi Géza: Egri csillagok

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be június 16, 2012 hüvelyk Gárdonyi Géza

 

Gárdonyi Géza: Egri csillagok

Hosszú múltra tekint vissza az én „kapcsolatom” ezzel a regénnyel. Ahogy azt már néhány korábbi alkalommal említettem, én nem itt jártam iskolába, így ez nekem soha nem volt kötelező. Legalábbis olyan iskolai kötelező olvasmány, mert egyébként édesapám kétszer is próbált rávenni, hogy elolvassam gyerek-, illetve kamaszkoromban. Mindkét alkalommal csak az első néhány fejezetig sikerült eljutnom. Mivel magyar történelmet sem tanultam az iskolában (bár apám igyekezett elmagyarázni az akkori kor legfontosabb eseményeit) iszonyatosan zavart, hogy alapvető dolgokat nem értettem a regény történelmi hátteréből. Első olvasásnál még azt nem fogtam fel, hogy „ki, kivel van”, és miért van három oldal és nem csak kettő, mint a mesékben vagy a többi akkor olvasott történelmi/kalandregényekben: a jó (magyarok) és a rossz (törökök). A német vonatkozás felfogása már túl sok volt nekem és eldobtam a könyvet. Kamaszkoromban, amikor ez konkrétan már nem zavart, az idegesített, hogy éreztem, nagyon sok mindent kellett volna tudnom (tanulnom) az előzményekről, hogy megértsem. Hiszen nem kizárólag a cselekményszál a lényeges, hanem a politikai és hatalmi viszonyok is, meg az előtte, illetve a közvetlen utána levő történelmi mérföldköveknek az ismerete. Kétnyelvű francia szakos létemre ahhoz viszonyítottam, hogy gimiben volt külön francia történelem óránk, és úgy olvastam akkor Az elátkozott királyokat, hogy volt egy használható tudásom arról a korról és történelmi környezetről, amiről olvastam.

Ez a két első csalódásom annyira meghatározó volt, hogy nagyon sokáig kerültem az Egri csillagokat. A filmet láttam jó sok évvel ezelőtt, de úgy néztem, mint egy kalandfilmet: nem figyeltem oda különösebben, már nem is próbáltam megérteni mi, merre, hogyan és miért. Úgy ment át rajtam, hogy most, amikor kézbe vettem ismét a regényt, szinte semmire nem emlékeztem a filmből, így végigizgultam az egészet.

Így felnőtt fejjel, sokkal nagyobb háttérrel rendelkezve és hozzátéve, hogy a történelmi regények a kedvenc olvasmányaim közé tartoznak, és úgy, hogy megismertem Gárdonyit és megszerettem az Ida regényének köszönhetően, az Egri csillagok egy hatalmas élmény volt! A karakterek, a történetvezetés, a rengeteg történelmi részlet, amit most imádtam – például a török hadsereg leírása, a különböző fegyvernemek ismertetése, a vár ostrom előtti megszervezése, az ostrom közben lezajlott harci jelenetek – a nyelvezet és a stílus, minden nagyon érdekes volt, izgalmas és megható. Az ostrom utolsó napjainál már itt toporzékoltam, hogy úgy odamennék segíteni nekik, annyira beleéltem magam.

Az ember fellélegzik, hogy vége az ostromnak, majd amikor rájön, hogy ezzel egyben a regénynek is, akkor a megkönnyebbülést beárnyékolja az a furcsa üresség, amit akkor érzünk, ha egy nagyon jó könyv utolsó oldalához érve kitépnek bennünket abból a világból, amiben olvasás közben éltünk…

Kapcsolódó blogbejegyzésem: Várak az Egri csillagokban

 
4 hozzászólás

Szerző: be június 16, 2012 hüvelyk Gárdonyi Géza, Magyar történelmi regény

 
 
%d blogger ezt kedveli: