RSS

Kortárs kategória bejegyzései

Ladislaus Löb: Megvásárolt életek – Kasztner Rezső vakmerő mentőakciója


Megvásárolt életek – Kasztner Rezső vakmerő mentőakciója

Fülszöveg:

Kasztner Rezső személye a mai napig heves vitákat gerjeszt: némelyek árulónak, mások hősnek tekintik. Ez a könyv annak az embernek a történetét meséli el, aki sok száz – sőt, valószínűleg sok ezer – ember életét mentette meg. Ugyanakkor egy gyermek története is, aki Kasztner Rezsőnek köszönhetően megérte a felnőttkort. Ez a krónikát és emlékiratot egyesítő könyv nyomon követi Kasztner tárgyalásait az SS-szel és Adolf Eichmann-nal, miközben részletesen leírja a szerző és társai életét Bergen-Belsenben. Löb közvetlen beszámolója kivételes képet nyújt a „zsidók elleni háború” legkevésbé ismert és legdöbbenetesebb epizódjairól.

Értékelésem:

Nem könnyű egy ilyen könyvről írni. Bevallom, olvasni se volt könnyű… annak ellenére sem, hogy itt nem a szerző koncentrációs táborban töltött hónapjainak az emlékei voltak előtérben. A könyv egy emberről szól, Kasztner Rezsőről, aki 1944-ben komoly erőfeszítések árán, saját és családja életét kockáztatva, elérte azt, hogy a németek majdnem 2000 embert szabadon engedjenek a bergen-belseni táborból. Ez volt a leglátványosabb sikere, de tevékenysége jelentősen hozzájárult több ezer további ember deportálásának a megakadályozásához. Ennek ellenére a „Kasztner-vita” a mai napig élő vita, mind a történészek, mind a magánemberek körében. Kasztner kétségkívül leült tárgyalni a náci Németország képviselőivel, az is tagadhatatlan, hogy alkut kötött velük, és hogy a későbbiekben méltányolta az ellen oldalon levő partner szerepét az általa tervezett menekítési akcióban. Ezért súlyos vádak érték, bíróság elé került a háború után mint kollaboráns, és ítélet született ellene, majd az 50-es évek felfűtött légkörében az ember, aki életeket mentett, gyilkosság áldozata lett…

A könyv egy tanulmány róla, a tevékenységéről és a peréről. Igaz, hogy ezt a tanulmányt, ami egy alapos kutatómunka eredménye – ahogy azt a több oldalas bibliográfia is mutatja, és a sok személyes vallomás, amin alapszik – egy olyan valaki készítette, aki egy a bergen-belseni menekültek közül, tehát minden oka megvan rá, hogy a vitában Kasztner oldalára álljon. Én mégis azt láttam, hogy a szerző igyekezett minél tárgyilagosabban megközelíteni a témát, minden oldalról megmutatni az érveket, számtalan tényt és vallomást sorol fel, és egyáltalán nem hallgatja el azokat, amelyek Kasztnert rossz fényben mutatják.

KasztnerKasztner ellentmondásos személyiség volt. Amellett, hogy mind a pártfogói, mind az ellenfelei elismerik hihetetlen bátorságát, céltudatosságát és nagyszerű diplomáciai érzékét, ugyanakkor a jellemvonásai között számtalan olyat említenek – erőszakosság, becsvágy, körmönfontság, a megtévesztés képessége – amelyek normális időkben, normális körülmények között ellenszenvesek. De azokban az időkben, az adott rendkívüli körülmények között, éppen ezeket tették lehetővé, hogy elérje célját, ami embertársainak a megmentése volt. Sem az őszinteség, sem a z udvariasság vagy a kedvesség nem lettek volna hatásosak, figyelembe véve, hogy mivel és kivel állt szemben.

A szerzőnek sikerült úgy megírnia a könyvet, hogy ha valaki tényleg nyitott szemmel olvassa, akkor megérti Kasztner indokait, tetteit és kijelentéseit. És ugyanúgy azt is meg lehet érteni, miért kellett mindennek a végén akkora ellenszenvvel szembesülnie.

Korlátozott lehetőségeinken belül mindent megtettünk, amit megtehettünk … De a katasztrófa méretéhez képest ez kevés volt.

 
Hozzászólás

Szerző: be június 29, 2012 hüvelyk Kortárs, Ladislaus Löb, Tényirodalom

 

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

Megrázó történet kamaszokról, akik élték jól-rosszul a mindennapi életüket egészen addig, amíg az egyik közülük az éveken át tartó megaláztatást, kegyetlenséget, kirekesztést, lelki traumát megelégelve, bement az iskolába felfegyverkezve és tizenkilenc perc alatt megváltoztatta mindenki számára az életet, ahogy addig ismerték.
A regény rettentő jól van megírva, ahogy azt Jodi Picoult-tól megszokhattuk. Végig izgalmas, fordulatos, letehetetlen. Úgy végigrobogtam a több mint 500 oldalon, hogy szinte levegőt sem kaptam.

A legjobban azt tisztelem Picoult regényeibe, hogy olyan témákhoz nyúl, amelyekről az emberek általában nem szeretnek beszélni, sőt tudomást sem szeretnének róla venni, mert mindig olyasmiről van szó, amiben nem lehet egyértelműen állást foglalni az egyik vagy másik oldalon. Márpedig, ha valaki nem csak elméleti szinten, hanem a saját életében egy olyan rendkívüli helyzetben találja magát, mint amilyenekről Jodi ír, akkor kénytelen valamelyik oldalra állni. És ez bizony szétmarcangolja az ember lelkét, mint ahogy az Jodi szereplőivel is megtörténik.
A írónő zsenialitása véleményem szerint abban rejlik, hogy nagy gondot fordít arra, hogy az adott extrém helyzetet, ami a történet fő eseménye, minden lehetséges oldalról, minden szereplő saját élethelyzetéből és szemszögéből bemutasson. Ezzel éri azt el, hogy nincsenek negatív és pozitív szereplői, a könyv oldalain EMBEREK elevenednek meg, akik olyanok, mint minden ember: gyarlók és nagyszerűek. Ugyanakkor komoly hangsúlyt fektet a pszichológiai háttérre, az érzelmi folyamatokra amelyeken az EMBEREI átmennek.

Picoult könyveit olvasva nyitott szemmel (nem csak a nagyon izgalmas krimiszerű cselekményre koncentrálva) rájövünk, hogy tulajdonképpen éppen az értelemszerűnek, természetesnek, adottnak vélt dolgokra kell nagyon figyelnünk ha a szeretteinkről, családunkról, közeli barátokról van szó, főleg ha még kiskorúak. Ahogy maga a szerző is kiemeli a végszóban: okosan kell szeretnünk egymást.

 
Hozzászólás

Szerző: be március 4, 2012 hüvelyk Jodi Picoult, Kortárs, Szórakoztató irodalom

 
 
%d blogger ezt kedveli: