RSS

Külföldi költők kategória bejegyzései

Zirkuli Péter (szerk.): A női test szépsége

859089_5Fülszöveg: A XVI. századi francia költészet egyik elterjedt műfaja volt a „blason”. Az elnevezés olyan verses művek megjelölésére szolgált, melyek tüzetes és csattanós leírást adnak a női testről, illetve annak valamelyik részéről. A versek szerzői közt ott találni a kor nagy lírikusait (Marot, Scéve) meg a kismestereket (magas hivatalt viselő urakat és kóbor nemeseket, tudós férfiakat, tisztes polgárokat). A tudós mód’ szabatos, ám sokszor szabad szájú, játékos és komolykodó költői művekből állítja össze kötetünk a női test teljes „tükörét”. Az antológiát korabeli képzőművészeti alkotások reprodukciói illusztrálják.
Oly nemes szellem nincs, aki
ne írt vagy talált volna ki
testet dicsérő valamit
(a külsőt értve testen itt),
s úgy véli e poéta-gárda,
hogy már nem maradt semmi hátra.
A testről, amennyire bírtak,
tetőtől talpig verset írtak:
a kézhez, a fülhöz, a nyakhoz,
a homlokhoz meg az ajakhoz,
rejtett zugokat sem kímélve.
[Gilles D’Aurigny]

Értékelésem:

Az egyik verses kihívás kapcsán került a kezembe ez a kötet. A legtöbb verseskötetünk jó vaskos kiadás, és hát mivel mindenképpen szerettem volna rendesen kiolvasni a kiválasztott kötetet, de tekintettel arra, hogy éppen még két-három másik könyvet is olvasok, a kisebbek felé irányítottam a figyelmemet. Ez lett a nyertes. Valószínűleg az első impulzust a szép borító adta, amin egy gyönyörű festmény látható Néró második feleségéről, Sabina Poppaea-ról. A másodikat a fülszöveg, amelyből kiderült, hogy a kötet egy eddig számomra ismeretlen lírai költemény típusnak a gyűjteménye, nevezetesen blason-ok gyűjteménye, vagyis olyan XVI. századi francia költők által írt versek, melyeknek kifejezetten a női test vagy éppenséggel egyik másik testrész a témájuk.

Piperészkedő hölgy (Fontainebleau-i iskola)

Piperészkedő hölgy (Fontainebleau-i iskola)

Arra számítottam, hogy melankolikus, romantikától csöpögő sorokat fogok olvasni, melyekben a költők istenítik a szép szemeket, a kezet, esetleg a kecses lábat vagy nyakat. Nem kicsi volt a meglepetésem, amikor kiderült, hogy szinte az összes testrészről van egy-egy vers. És mivel csak kis mértékben a melankólia és a romantika jellemzi ezeknek a verseknek a hangulatát, szemben a pajzán játékossággal, humoros siránkozással és rendkívül szellemes „ódákkal”, olyan testrészek sem maradtak ki a szórásból, amelyekről elsőre nem gondolná a gyanútlan olvasó, hogy lehet szerelmes (vagy szellemes –szerelmes) verset írni, mint például a köröm, a szemöldök, a köldök vagy a far. Pedig bizony, hogy lehet! 🙂 De még mennyire! Ugyanakkor biztos voltam benne, hogy rendben, hogy mindent sorra vesznek, de az biztos, hogy „odáig” nem merészkednek, akármennyire is franciák. Alábecsültem őket, ugyanis van a könyvben egy vers „A…” címmel, amitől azt hiszem egy kicsit nekem is sikerült elpirulnom. Nem csak testrészekről írtak ezek a huncutak, hanem elvontabb dolgokról is: olvashatunk verset a sóhajról (ha már van vers a szájról, a nyelvről és fogakról), a hallásról (mindjárt a fülnek dedikált sorok után), a pillantásról és a könnyről, vagy az ölelésről.

Ó, pompás és drága köröm, 
tépned-hasítanod öröm; 
a szépségnek csipesze vagy 
olló helyett: éles maradj! 
Ha majd viszketése leszen, 
téged használ nagy ügyesen: 
ínyenc bolha csorgatja nyálát? 
Köröm! Tőled leli halálát! 
Úgy működsz, olyan remekül, 
hogy a szépség nagyra becsül; 
ezért hát, becsülnivaló 
köröm, tisztelt és csillogó 
köröm, tökéletes köröm, 
belül a természet-körön, 
akiben végződnek az ujjak; 
hogy a gondoktól szabaduljak, 
légy kegyes, Körömházi Sarj: 
ahol szeretném, ott vakarj!

Gilles d’Aurigny: A köröm

A versek egy logikus szerkezetet követnek a könyvben, ezt azonnal fel lehet ismerni, elég, ha átfutjuk a tartalomjegyzéket: a fejtől indul, és a lábakkal végződik, pontosabban utána még van három vers, amelyeknek a jelenléte a kötetben már önmagában is ad egy komolyabb hangot az egész csokornak, és talán még el is gondolkodtat. Az első a három közül „A test” című, mely szinte összefoglalja az előzőeket, majd jön „A halál”, mely véget vet akármelyik testnek, legyen az bármily gyönyörű, kívánatos és szeretetreméltó, legvégül pedig ott van „A tükör”, melyben a kép önmagunkról, akármilyen hű, csak addig marad, amíg mi magunk el nem veszünk a nemlétben.

Francois Clouet: Diane de Poitiers

Francois Clouet: Diane de Poitiers

Visszatérve a különböző, áhítattal körülvett testrészekhez, ezek szinte kivétel nélkül az összes versben megszemélyesítve jelennek meg: a költők nem csak róluk, hanem hozzájuk is beszélnek (sok esetben közvetítő-, vagy szerelmes titkok őrzőjeként említik), amikor pedig leírják a kezet, a keblet vagy például az orrot, akkor számtalan pozitív jellemvonással ruházzák fel, néhol egészen meglepő sőt, merész fordulatokat alkalmazva. A leírások vagy kifejezetten humorosak, vagy dicsőítők, vagy a kettő egyáltalán nem zavaró keveréke, és persze mindegyikben ott van azért a szerelem. Az összes létező formájában ott van: a szép nő iránt érzett szerelem, az elérhetetlen szerelem, a mulandó és a már elmúlt és emlékekből visszaidézett szerelem is.

Gabrielle d'Estrées és egyik nővére (Fontainebleau-i iskola)

Gabrielle d’Estrées és egyik nővére (Fontainebleau-i iskola)

Mivel a sorok nagyon vizuálisak, a kötet szerkesztőjétől nagyon inspirált ötletnek találom, hogy helyenként egész oldalas festmény reprodukciókat láthatunk, olyanokat, mint Francois ClouetDiane de Poitiers című képe vagy a kifejezetten erotikus Gabrielle d’Estrées és egyik nővére(fontainbleau-i iskola)

Egyedi hangulatú verseskötet, mosolyogva olvassa végig az ember, és talán még a halálról szóló versnél sem tudja igazán eldönteni, mennyi benne a játék és mennyi a komolyság, ettől olyan velejéig francia.

A borítón megjelenő festmény eredetije  egy 1570 körül készült olajvászon, alkotója ismeretlen, annyit lehet tudni róla csupán, hogy a fontainbleau-i iskolához tartozott. A kép Sabina Poppaea portréja – ő volt Néró, római császár, második felesége, és híresen szép volt.

Sabina-poppaea

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be május 5, 2013 hüvelyk Külföldi költők, Zirkuli Péter

 

Címkék:

Richard Wilbur: Az etrusz költőhöz

Lírajátékost ábrázoló etruszk falfestmény

Néma testvérek, álmotok beszéljen,
Anyatej-szóval, ajándék-igékben,

Szűz nyelven, amelyben tudat s világa
Egy lett, hogy verssorát hagyja a mára,

Mint hóba írná ösvényét a vándor –
Nem tudván, hogy eltűnik olvadáskor.

 
Hozzászólás

Szerző: be augusztus 17, 2012 hüvelyk Külföldi költők, Richard Wilbur

 
 
%d blogger ezt kedveli: