RSS

Mikszáth Kálmán kategória bejegyzései

Mikszáth Kálmán – Különös házasság

Érdekes élmény volt Mikszáthot olvasni Jókai után, és sajnos nem tudom megállni, hogy ne hasonlítsam őket össze, pedig tudom, nem kellene. Kétségtelenül, Mikszáth is úgy tud játszadozni az elménkkel és érzéseinkkel, ahogy ő kívánja: beédesget a történetbe, és ha már egyszer ott vagy, nincs menekvésed. Technikáját tekintve, szerintem ugyanolyan ügyes mesélő, mint Jókai. Különösen imádtam a néhol kegyetlenségig cinikus humorát, azt, ahogy előadja nézeteit a világról vagy az  emberi természetről, és hát a hasonlatait. A vége felé olyan érzésem volt, hogy szinten minden fejezete egy-egy ilyen átfogóbb hasonlattal kezdődik. Mivel még nem találkoztam ilyennel mértékű  hasonlat halmozással, érdekesnek találtam. Persze lehet, hogy ha minden regényében, amit majd elolvasok, ez fog visszaköszönni, egy idő után már nem fogok ezeken mosolyogni, hanem arckifejezést váltok.

De mennyire más a két írónak a hangja! Jókai kedves, mélységesen emberi, és úgy mesél, hogy ő is jelen van, közel enged, és nem csak mesél, hanem elbeszélget veled. Mikszáth nincs ott, nincs az az érzésed, hogy ő személyesen mondja el a történetet, hanem minden percben érzed a távolságot és  tudatában vagy annak, hogy egy regényt olvasol. Nem varázsol el, nem szól hozzád, nincs közelség. Megismered a szereplőket és véleményt alkotsz róluk, lesznek köztük kedvesek és ellenszenvesek, de nem fogod soha azt érezni, hogy része vagy a nem létező életüknek, hogy ugyanúgy, ahogy ők adnak neked valamit  saját magukból, te is kicsit odaadod a lelked egy részét nekik, a nemlétezőknek. Lehet, butaság, de az egyik fokmérőm az volt, hogy miközben Jókainál sorban megsirattam  (szó szerint zokogtam) azokat a szereplőket, akiket volt oly szívtelen jobb létre szenderíteni, Mikszáthnál, bár  végig együtt éreztem velem, amikor közölte velem gróf Buttler állítólagos halálát, szenvtelenül vettem tudomásul.

Mikszáth egy művelt, okos, szellemes professzor, akinek élvezet beülni az előadásaira. Jókai pedig ott vár a sarkon, amikor kijössz az előadásról, elvisz egy hosszú sétára, vagy beül veled a kényelmes kis szobába a kandalló elé, és onnan kezdi mesélni a történeteit, ahonnan maga az élet hagyta abba. Nekem ez megéri, hogy meglógjak néhány előadásról 🙂

 
Hozzászólás

Szerző: be november 9, 2011 hüvelyk Magyar szépirodalom/egyéb, Mikszáth Kálmán

 
 
%d blogger ezt kedveli: