RSS

középkor címkéhez tartozó bejegyzések

Jacques Le Goff: Európa születése a középkorban

Jacques Le Goff: Európa születése a középkorbanFülszöveg: Európa épül. E nagy kihívásnak – önmagának – csak úgy felelhet meg, ha számot vet történetével, mely nélkül elárvult és boldogtalan volna. Mert hát a ma a tegnap szülötte, a holnap pedig az elmúlt időé, nem kell a múIt fogságába esniük, ha a megtörténtek megértése az előrehaladás segítőjévé válik. A jövő arra az antikvitás óta – vagy talán már a „történelem előtti időktől” – az egységet és a sokféleséget ötvöző, roppant gazdag és kreatív kulturális örökségre épülhet, melyet ez az Atlanti-óceán, Ázsia és Afrika ölelésébe zárt, földrajza mintázta, történelme formálta, görögök elnevezte öreg kontinens őriz.Az Európa születése, mely öt különböző nyelvű és nemzetiségű kiadó – a müncheni C. H. Beck, az oxfordi Basil Blackwell, a barcelonai Critica, a római Laterza és a párizsi Séuil – kezdeményezésére jött létre, Európa kialakulását kívánja bemutatni – ennek esélyeit és nehézségeit. Csak a kontinens népeinek egységtörekvéseit kísérő belső viszályok, konfliktusok és ellentmondások megértése engedi megpillantanunk a jövőt. Sorozatunk címe ezért élő folyamatra utal, hiszen aligha érkezett el egy egyetemes Európa-történet megírásának ideje. Vezető kortárs történészek műveivel szeretnénk bejárni az európai történelem – gazdaság, politika, társadalom, vallás és kultúra – vidékeit. Szerzőink, kik nem feltétlenül európaiak, egyszerre támaszkodnak a régi, Hérodotosz megalapozta történetírási tradícióra, s azokra a történelemkoncepciókra, melyek az utóbbi évtizedekben alapjaiban újították meg századunk történettudományát. Tanulmányaink mindenki számára olvasható, világos stílusra törekednek. Arra a kulcskérdésre keressük a választ, mellyel mindenki szembesül, akit megérintett a születő Európa eszméje, vagy éppen részesének tudja magát: Kik is az európaiak? Honnan, s hová tartanak?

Értékelésem: Jacques Le Goff könyve kiválóan foglalja össze a történelmének azt a korszakát, amit középkornak nevezünk, bár ezt kizárólag a nyugati térség vonatkozásában vázolja fel. A csupán 260 oldalnyi írás (amihez még hozzátartoznak térképek, egy kronológia és egy részletes bibliográfia) öt nagyobb egységre tagolódik. Le Goff ezeket „rétegeknek” nevezi, és ha belegondolunk, hogy minden új korszak az előzőre épít (még akkor is, amikor igyekszik minél jobban eltérni tőle), akkor már mindjárt nem tűnik olyan szokatlannak ez a kifejezés, amit a szerző itt tulajdonképpen az idővel kapcsolatban használ. 
Az első réteget a IV. és VIII. század közötti időszakban helyezi el, melynek domináns folyamata a barbárok betörése volt a Római Birodalom területére, illetve a letelepedésük következményei. A második réteg kronológiailag a VIII. és a X. század között található. Ezeket a századokat Nagy Károly és az általa alapított dinasztia politikai aktusai határozzák meg. Le Goff a hűbéri Európát a XI. –XIII. század között bekövetkezett társadalmi és geopolitikai változások fényében tárgyalja, majd egy egész egységet szentel kizárólag a XIII. századnak. Végezetül a reneszánsz térhódításával zárja sorait az utolsó időbeli réteggel, melyet a XIV.-XV. század közötti intervallumban határol el. 
Mindegyik egység fejezetekre van osztva, majd azok is tartalmaznak külön címekkel ellátott részeket. Ennek az a hihetetlen előnye, hogy ettől az egész mű rendkívül átláthatóvá, szervezetté és konzekvensé válik. Ebben persze nagy szerepe van a szerző kifinomult összefoglaló, és lényegre törő stílusának is, mely olvashatóvá és élvezhetővé teszi a könyvet azok számára is, akik nagyon jártassak az európai történelem meghatározó momentumaiban, de azok számára is, akik csak szeretnék felfrissíteni és egy kicsit elmélyíteni korábban szerzett ismereteiket. 
Nyilván az oldalakból kisejlik a szerző saját rálátása és koncepciója a térség alakulásával kapcsolatban. Ezt a koncepciót talán úgy lehetne a legkönnyebben összefoglalni, hogy a középkorban végig felfedezhetők azok a folyamatok, irányok és célkitűzések, melyek – bár különböző helyeken, különböző időben és intenzitással jelentek meg – arra engednek következtetni, hogy tulajdonképpen a kontinensnek ezen a részén egy olyan civilizáció kezdett kialakulni, mely széttagoltsága és változatossága ellenére, valamilyen egységes képződményként tekinthető, mintegy a mostani modern uniónak a csíráit magában hordozó alakulatnak. Ennek a koncepciónak a mentén Le Goff szinte kifejezetten kiemeli és előtérbe helyezi azokat a történelmi elemeket, amelyek ennek a paradigmának felelnek meg, és ezt sajátos szóhasználattal alá is támasztja. Így olvashatunk a „lovagság Európájáról”, az „erőszak Európájáról”, a „cenzúra” vagy a „korházak Európájáról”. Miközben szinte minden fejezet valamilyen Európáról szól, ugyanakkor a szerző több helyen is egyértelműen kitér arra, hogy a név csak későn, elvétve és más tartalommal jelenik meg a korabeli dokumentumokban, mint ahogyan ma értelmezzük. Le Goff Európája alatt emiatt tulajdonképpen az európai térséget kell értenünk, és folyamatosan vigyáznunk kell arra, hogy mialatt a jelenre utaló jeleket fedezzük fel a múlt kisebb-nagyobb mozzanataiban, ne egy anakronisztikus szemüvegen keresztül értelmezzük a történelmet.

 
Hozzászólás

Szerző: be március 24, 2014 hüvelyk Jacques Le Goff, Tényirodalom

 

Címkék: , ,

 
%d blogger ezt kedveli: